Nekem tizennégy év jutott a szocializmusból, tizennégy az átmenetből. Immár huszadik éve pedig az EU büszke polgáraként élem életem. A sokáig áhított tagság, minden nyűgnek tűnő bonyolultságával a legjobb dolog, ami ezzel az országgal történt valaha.
Az I. Istváni európai gondolkodás alig 1003 év alatt ért célba, de nem baj. A kérdés, hogy az azóta eltelt időszak mit hozott hazánknak. Miben fejeződik ki vajon ez? Kapitalizmus révén merkantilista gondolatokat is űzhetünk: mindenekelőtt sokszáz milliárd forintot, ezermilliárdokat.
A pénz ugyanakkor fura dolog: nem mindig ösztönöz. Ugyan először van olyan a történelemben, hogy azért kapunk forrást, hogy felzárkózzunk – mégsem sikerül. Az elmúlt két évtized során súlyos örökséggel terhelten ugyan (kifogások: az átmenet éveinek nehézségei a kádári gondolkodás örökségével), de végbement, méghozzá egy hihetetlen külső finanszírozási ciklus mellett.
A pénz nagy része persze sosem hasznosult (kormányoktól függetlenül). Jogos feltenni a kérdést, hogy miért nem?
A fenntarthatatlan beruházások létrejötte voltaképpen mindenkinek az érdeke volt. Pedig van metodika a források hasznosulásának javítására: megvalósíthatósági tanulmányok, programozási elvek érvényesítése, vagy akár a valódi személyes számon kérhetőség biztosítása. Csak ez ugye ciki, mert egyrészt érteni kell hozzá, másrészt kibuknak a hibák, és akkor nem lehet elkummantani az összegeket. Mindegy, hogy a vállalkozó vagy a politikus „hasznosította másképp”, eredményét tekintve legalábbis.
A pályázatírók nem is érdekeltek a sikerességben, csak a nyerésig, többségében a sikerdíjig gondolkoznak. Az, hogy a projekt valós, hosszú távú hatással járjon, ma Magyarországon sem a minisztériumot, sem a projektgazdát, sem a részt vevőket nem érdekli. Romániában, úgy tudom, geográfusi ellenjegyzésekhez kötnek beruházásokat, melyben a geográfus szakmai felelősséget vállal az elvárható társadalmi haszonért, ezzel védve a pénzek valós hasznosulását. Nem rossz ötlet, de itt addig nem sikerült eljutni, hogy az igazságügyi szakértők között legyen projekttervezéshez és vagy fejlesztéspolitikához kapcsolódó geográfus szakterület. Ez viszont elszámoltathatatlanná teszi a peres eljárás alá kerülő projekteket, mivel nem lesz olyan szakértő, aki meg tudja ítélni, hogy az adott projekt vagy beruházás eleve fenntarthatatlan volt: mindössze egy hiú ábránd.
