Amikor egy ötlet, egy innováció megszületik, annak jelentősége mindig a létrejötte pillanatában eldől. A korszakalkotó találmányok ritkák, de jelentőségük vitathatatlan. Sokkal több újító jellegű innováció van, melyek fontosak ugyan, de nem változtatják meg a világ menetét. Előbbire példa a gőzgép, utóbbira mondjuk a telefónia fejlődésének egyes állomásai. A legtöbb az újításnak látszó csalóka álinnováció, melyek a kapitalizmus jellegéből fakadóan azért jönnek létre igazinak hatóan, hogy a vásárlást ösztönözzék (ld. almás telefonok évenkénti kiadása).
Meglepő párhuzamot vonhatunk ugyanakkor a politikával. Az utóbbi időben megsokasodtak azok az álintézkedések, melyek kormányzásnak tűnnek, voltaképpen viszont nem azok. Az amúgy támogatható szándéknak induló járási igazgatási rendszer és a közigazgatás állampolgárokhoz való közel vitele (ld. Kormányablakok) – még valós innovációnak voltak nevezhetőek. Főispánok, vármegyék – megannyi anakronizmus. Vagy átnevezni a Honvédség alakulatait, hogy legyenek ezredhagyományaik (sic!). Pont olyan dohos és áporodott, mint megáldatni papokkal egy városházát a XXI. században.
Ennek a látszatcselekvés-sorozatnak a vásárláshoz hasonló (edd a blúzt) pszichés hatása van: úgy tűnik, történik valami… A hatalom ugyanis terel. Tereli a figyelmet arról, hogy voltaképpen cselekvőképtelen, inkompetens és (főleg pénzügyileg) impotens.
Nézzük meg, milyen szükség van egyáltalán a megyére? Voltaképpen semmilyen. Az Európai Unió Strukturális és Kohéziós Alapjai nem célozzák a középső (ún. NUTS-3) szintet. A kohéziós források a nagyrégiókat, a strukturális források a régiós és a településcsoporti (járási) szinteket támogatják. Érdekes és nem elfelejtendő, hogy anno a jelenlegi hatalomgyakorló első kormányzása idején egy sor fejlesztéspolitikai cselekvésben igen előremutató volt: régiókat szervezett, fejlesztési tanácsok jöttek létre, stb. Voltaképp idomultak a forrásokhoz és az Uniós partnerországokhoz: voltaképp elhagyták a második országlásuk kezdetén oly magasra emelt ma már vármegyei szintet. Valljuk be: a megyék létét a történelem keretein kívül értelmezve nem igazolja semmi. Viszont, ha a megyére nincs szükség, akkor annak átnevezésére akkora szükség van, mint a halotti imára.
Nem érthető, miért lett újra erős szint a megye. Vajon csak a mamelukok miatt? Vagy tették a puszta erőgyakorlás miatt? Több támogatásért biztosan nem. Az a szabadságharc, ami a mára majd’ trónkövetelővé előlépő Miniputyin második országlása alatt kezdődött, mára bevégeztetettnek tűnik. Persze ettől a hatalom nem gyöngül meg, csak átalakul. Ennek jegyei a pofátlannak nevezhető vidékfejlesztési projekteket felváltó álfejlesztések. Az, hogy az álfejlesztések pénzbe is kerülnek, amelyeket véletlenül haveri cégeknek is ki lehet adni megvalósításra (akár a táblák, bélyegzők, stb. szintjén), az már csak a cseresznye a tejszínhabon.
Izgatottan várom a kormányzó új valutáját, a milpengőt…
HÁTTÉR:
www.24.hu/belfold/2023/01/02/varmegye-tabla-csere-nevtabla/
www.24.hu/belfold/2023/01/04/honvedsegi-alakulatok-megnevezese-valtozas/
