A minap munkaorvosnál jártam. Éves felülvizsgálat, nem nagy ügy. Időpontja jó előre bevésve, így jelentkezem, van még egy pár perc.
Várok a folyosón, ritka pillanatok egyike, amikor majdnem, hogy unatkozom. „Az értelmes ember elfoglalja magát, csak a hülye unatkozik” – ötlenek eszembe jóanyám szavai. Mégis, kapóra jön a pár faliújság, pár színes nyomattal – nosza, olvassunk!
Odalépek az elsőhöz, a döbbenettől nem jutok szóhoz. Jön a második elakadt lélegzettel: a helyzet nem javul. A harmadikat már csak távolról, sandán… Oda sem megyek, csak elsomfordálok előtte. Áltudomány, áltudomány, áltudomány. Közte üdítő folt némi mozgáskultúrához kapcsolódó foglalkozás, mert valódi orvoslásról vagy megelőzésről szóló plakát nincs egy sem. Ordítva tör utat a szándékolt üzleti hülyeség a plakátokról: hangfürdő, isteni nagy bőség, daganatos betegségek kezelése bioenergetikával és légzésterápiával, energiaharmonizálás. És vajon a mi a bánat az „Univerzális Intelligencia”? És a kedvencem: kvantum-traumakioldás…
Az, hogy áltudományos baromságokkal teli a történet, az egy dolog, de egyik-másik konkrétan Btk-s ügy: kuruzslás (Btk. 187.§), csalás (Btk. 373. §), soroljam? Mindezt egy városi magánorvosi rendelőintézetben, maszek alapon öntik ránk…
Vajon el tudja-e magyarázni nekem valaki a „kvantum-traumakioldás” fogalmát? Nyilván az érintett, magát példának okáért „lélekhangoló”-nak (mi a fene amúgy ez?) nevező személy feltehetően nemigen érti a kvantum fogalmát sem. Csak megtetszett neki a szó: borzasztóan tudományosnak hangzik… És ezt nem azért mondom nagyképűen, mert egy időben a szabad perceimben elméleti fizikát olvasgattam elég sokat, hanem mert a „személy” szájára mer venni olyan fogalmakat, amelyeket nyilvánvalóan nem ért, de valamilyen tudományosnak tűnő maszlaggal eteti a szerencsétlen reménykedőket. Nyilván komoly pénzért cserébe. Nem is kell, hogy beszéljünk arról, hogy ezeknek a tevékenységeknek a placebo-hatáson kívül semmilyen értelme nincs, de támogató tudományos publikációja sincsen és az „elért egyéni eredmények” nem ismételhetőek meg, tehát hiteltelenek.
De a baj sokkal komolyabb ennél. Ez ugyanis csak indikátor. Mutatja az egységsugarú magyar állampolgár hülyeség és kábítás iránti igényét. Ráadásul, mivel ez ugye nem egy SzTK-rendelő, ezért kimondható, hogy ez a hülyeség kifejezetten aljas módon a fizetőképes keresletet célozza. Az egyik onkológus ismerősöm szerint: „ha a szárított lepkeszárnyra azt mondanák, hogy hatásos: bevennék”.
Ugyanakkor a hülyeség más formái egyre aggasztóbb mértékben jönnek velünk szembe. És mivel az egyszerűbb a hihetőbb, ezért nyilván a magamfajta túlképzettet egyszerűbb a neten nagy plénum előtt lehülyézni, amikor a tudományról vagy a logikáról beszél. Mert a tudás sajnos nem egyszerű, nem véletlenül tanul valaki addig, ameddig.
Egyszerű viszont azt mondani az Óperenciás tengeren innen, hogy „Ó, kell bizony az a stadion az Óperencián túlra, nem kell félnetek, jó lesz!”. És el is érkeztünk a területfejlesztési vonatkozásokhoz. Vajon a gengszterváltás óta hány tízezer milliárd forint ment el feleslegesen, de úgy, hogy az épp hatalmon lévők meg tudták a hülyeségükkel etetni az álom(világban élő)polgárt? KI az, aki elhiszi, hogy a lówellness (!) fontosabb, mint a gyerekkórház felújítása? Lehet-e fontosabb cél a nemzeti közoktatásnál a temerini fotballstadion magyarság összetartó erejének fejlesztése? Nem hiszi el ép elméjű ember. Csak éppen csendesen apatikus lett ugyanis a nagy hülyeségzajban. Amit mindenhol lát-hall: tévében-rádióban-interneten és persze a legautentikusabb forrástól: magától a szomszédtól. Elértük azt a társadalmi „fejlettségi állapotot”, amikor a butaság sikk és ezért a tudatlanság tort ül a gondolkodók teteme felett.
Ma akadémiáknak neveznek kuruzslói klubokat és bukfenc-szakos közpénzégetőket. Giordano Bruno nem ezért a világért halt meg!
Ordítani kéne inkább…
„LEGELŐSZÖR, BUTA BÉKA, TE KERÜLSZ BE A FAZÉKBA!”
