Lelkendezve írnak a különböző orgánumok, hogy „ártunk és ormányunk” mekkora jó fej mér, hogy amnesztiát ad a már létesített házi fúrt kutakra, és még májusban módosítja a szükséges törvényi hátteret (vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény). Jövőre aztán már végképp senkinek sem bejelenteni, sem engedélyeztetnie nem kell szinte semmit.
Persze, hivatkozhatunk arra, hogy a törvény folyamatosan tologatott határidejeinek sem felelt meg senki és/vagy a kötelezettségeket nem teljesítette, ezáltal a törvény csak a valós állapothoz igazodik majd.
A gond gyökerei persze ennél jóval túlnyúlóak és kevéssé szimpatikusak. A magyar ember csaló ember. Lop, csal, hazudik. Nem szép kijelenteni, de itt is csak tényeket rögzítünk. Példákkal magyarázom.
Panaszkodik tavaly az egyik városi fürdő vezetője nekem, hogy a fürdő mellékhelyiségeiben a szappanadagolóból a folyékony szappant nejlonzacskóba kinyomogatja Józsi néni és Marika bácsi, mert otthon akkor nem kell venni. Abba nem gondol bele a marhája, hogy egy meleg vizes környezetben erős közegészégügyi kockázatot jelent, ha az utána jövőek urambocsá sz@ros kézzel mennek vissza abba a vízbe ahol nem mellesleg ő is tartózkodik. Példa numeró kettő. Múlt héten egy másik város alpolgármestere mesélte, hogy a lakók panaszkodtak, hogy a játszótéren a gyerekek homokozójában nincsen homok, noha alig egy hete vitettek oda vagy két köbmétert. Kiderült, hogy a helyi Józsi néni és Marika bácsi elhordta nájlonszatyorban a kiskutyájának/cicájának, esetleg a hörcsögének/házisárkányának, mert akkor nem kell „nekije” almot venni! Itt persze abba nem gondol bele Józsi néni és Marika bácsi, hogy a saját jövőjük (unokák?) elől veszik el a játékot, hogy beleszarassák a kiskedvencet.
És meg is érkeztünk a kutakhoz… Szóval, kimegy Fusi Sándor és Gány Béla társas vállalkozó a fészbúk valamelyik kútfúrós csoportjából, ahol Józsi néni és Marika bácsi fellelte őket és szakértelmüket, aki majd rögvest furat vele egy kutat a kertjébe. Valószínűleg egyszerű piszolyfúró, jobb esetbe valami komolyabb szerszám elő, és nosza! Minden útközbeni vízadó réteget összenyit, hadd legyen több víz. Megy le vagy 80 méterig akár, uccu! Hisz úgyse látja majd senki, milyen mély az nyomorult a kút, majd csüccs bele a sárga cső (a belevaló kék az drága ám!). A kicementelésről a Bt. nem is hallott, s nem baj, hogy majd a föld nyomása sárga csövet összeroppantja, hisz addigra ők ki lesznek fizetve és árkon-bokron túl vannak… A Fusi és Gány Betéti Társaság számlaadási kötelezettségét persze nem teljesíti, tehát utólagos felelősségvállalásról, garanciáról szó sincs. Geofizikai mérésekről persze ne is álmodjunk.
Mi ezzel a gond? Azon túl, hogy a fenti problémák bármelyike egyedül is óriási gond. Az elmúlt 30, uszkve 35 év alatt ezek oly mértékűvé váltak, hogy ma már nem csak a folyóvizek és a talajvizek (a felső vízzáró réteg feletti vízkészlet), hanem a rétegvizek is ihatatlanná váltak. Ezek tisztulási ideje pár százezer – pár millió év. De a kormány népszerű marad, ez ám a lényeg! Ellenőrizni sem kell – így költség sincs, hű de jó! Józsi néni és Marika bácsi, valamint Fusi Sándor és Gány Béla pedig idióta mosolyukkal boldogok, hisz ömlik a víz!
Tényleg ideje volna már kihalnunk, vagy legalább asszimilálódni valamely más, nem /ennyire/ önsorsrontó népbe. Nem?
