Bő tíz éve ismertük egymást, s most búcsúznunk kell. Kedveltelek, aztán megszerettelek. Nem leszel kiállítva sehová, mint a bukott miniszterelnök hátizsákja, de én büszke leszek Rád. Sok mindenen keresztülmentünk együtt, sok mindent lenyeltél életed során, hogy azokat épségben visszaadd. Jó teherhordó voltál egész életedben, nagyon komoly munkaeszköz: nemigen lehet találni már Hozzád hasonlót. Kerestem az interneten is, nemigen lesz még egy ilyen fogás, ismeretség.
Mindenhova eljöttél velem, a Kárpát-medencét szeretted, de Ázsiába is jöttél számtalanszor, megjártad Amerikát is, azon belül Mexikót. Láttad az Szir-Darját, szaunáztál Erdingben, másztál hegyet Romániában, voltál az égő hegynél Bakuban, jártál a londoni Természettudományi Múzeumban, megnézted a Fujit.
Országon belül is remekül helyt álltál, Szombathelytől Tiszatelekig. Itthon a szorgos munkás voltál, jobbára munkában találkoztunk, ha mennem kellett. Workshopot tartani és tanítani, tárgyalni és fejlesztési programot írni.
Voltunk nyaralni is épp elég helyen – a Balatonért egyikünk sem rajongott sosem, mégis, voltunk ott eleget.
Andrással vettünk téged, azt mondta: ha én nem veszlek meg, megvesz ő. Végül én megvettelek, s utána te engem megvettél.
Aminal, állati volt még a márkád is. Az erős egy évtized alatt kihullott a bélésed, a cipzáron a húzóka is villanydrótból volt már csupán: terhelt a környezeted rendesen, földön, vízen, levegőben. „Filléres emlékeim, oly drágák nekem” – énekelte Bródy, na nekem ez megmarad belőled. A „felébe tört mézeskalács”. Különleges kéréseknek is tettél néha eleget, rejtve dolgokat, ha kellett.
Törökországban szakadtál meg végleg: a feslés a szíveden, a legnagyobb bugyron a hazaúton történt. A metrón, a Boszporusz mellett, Sirkeçi állomáson: stílusos befejezés. Kis roppanás bennem: fájdalom, hogy nem nyúzhatlak tovább a hülye kérdésekkel: mit nyelsz még el nekem? Hazavittelek, otthon váltam meg tőled, s azóta nem tudom, tudlak-e majd pótolni.
Egy rekviemnek nem kell hosszúnak lenni, de meg kell hagyni, egy remek hátizsákért meg kell tenni. Búcsúzás tehát ma, a Holdra szállás napján.
