Mi, területfejlesztők azt szoktuk mondani, hogy az, hogy elsőként kiépítünk valahol valamilyen „kő és beton” vagy „hard” típusú projektet, az önmagában nem sokat ér, mivel nem lesz fenntartható mindaddig, míg valamilyen emberi akarat nem lakja be, majd óvja s vigyázza önként és dalolva. Ehhez kellenek a „szoft” projektek, vagyis az emberi beruházás.
Ugyanakkor, számomra az a legcsodálatosabb, amikor ez formalizált (tervezett) projekt nélkül megy végbe, önszerveződéssel. Nem kell nagyot álmodni mindenáron, még ha egyesek ezt is sugallták a múltban. Kicsi, folyamatos lépésekkel lehet haladni a térben és időben. Ritkán látni ilyet, ezért is örültem meg neki nagyon.
Ez történik ugyanis most, szeretett városomtól nem is olyan messze, Solton. Egy maroknyi fiatal és idősebb ember elhatározta, hogy ismervén egymást és közösen tisztelve az ott élt generációk hagyományait, életet lehel a szőlőhegyi pincékbe. Sok pincét vájtak itt a löszbe, van vagy nyolcszáz, tán ezer is. Pár éve elkezdtek kísérletezni, rendezvényeket szervezni – önmaguknak. Nem vezette a csapatot más, csak az elszántság. Nem akartak s nem akarnak turistaközponttá válni, nem akartak milliószám borral telt palackot eladni, csak megőrizni, amit az ősök összehoztak.
Az elsődleges célcsoport is hát maguk voltak, s a soltiak. Jól is teszik így, mivel közösséget formálnak ezzel, tudva vagy tudattalanul, mindegy is. Az ilyen közösségek, ha vigyáznak magukra, sok mindent megváltoztathatnak helyben. A lokálpatriotizmus nagyon erős mozgatórugója lehet a cselekvésnek.
Felkértek egy munkára, örömmel vállaltuk kollégáimmal. Azt találták ki, hogy csinálnának egy tanösvényt a szőlőhegyi érdekességekről. A solti szőlőhegyi hangulat mellett a „sótiak” elragadó kedvessége veszi körbe az embert – régóta járunk oda, ezért is találtak meg minket, mivel már rég felfedeztük itt a „genius loci”-t, a hely szellemét.
Mivel nem tudták, hogyan fogjanak hozzá, így egyik társuk révén bekopogtak hozzánk – mi örömmel vállaltuk a munkát. Felosztottuk a feladatokat is, és a tervek szépen alátámasztva, lassan, szerényen tervdokumentum formát öltöttek. Túrázás kicsiknek és nagyoknak, a helyi levegő hazacsábító élménye – ez lett a cél.
Reméljük, segítettünk.
