Tudomásuk kell venni, hogy Dunaújváros az üveghegyen innen, a vasműn túl: előváros lett. A főváros elővárosa. Erre szakmai körökben számítottunk már két évtizede, mondogattuk is (senkit nem érdekelt). A legnagyobb foglalkoztató csúfos vége ugyanakkor nagyon felgyorsította ezt a folyamatot. Országosan az egy lakosra jutó lakosszám jelenleg 1,96; azaz, egy lakásban átlagosan ennyien laknak. Ez Dunaújvárosban jóval alacsonyabb érték, ami csak úgy képzelhető el a 22.500 lakás és 40.000 lakos esetében, ha mintegy 2-3.000 lakás üresen áll. Nyilvánvaló hülyeség: nem lehetséges. Hát akkor mi a lehetséges? Kérem szépen: ez az albérleti piac nagysága, bár a kiadott lakások száma kérdéses a fekete zsebszerződések miatt, így ki tudja, a valós szám vajon mennyi!
Szóval van uszkve 5-6.000 fő, aki nem jelenik meg a lakossági statisztikákban, de persze valahol lenniük kell… Itt laknak ugyanis, vesznek élelmiszert, fizetnek rezsit, noch dazu majd itt is fognak szavazni…
Az elővárosi vonaton, heti szinten többször utazva (immár Budapesten munkát vállaló egyénként jelzem) látható, hogy egyre többen utaznak vonattal, mert a távolsági buszközlekedés már nem bírja a terhelést. Szakmai körökben pletykálják, hogy az óránkénti zónázót esetleg sűríteni kell majd a közeljövőben – bár a MÁV kocsiállományát tekintve a fordák kiszámolása elég trükkös lesz, lévén a dunaújvárosi 4 szerelvény jelenleg is Martonvásárra betétjáratozik a fordulók közt, bár ez kitisztul, ha a déli körvasútnál meglesz a két új megállóhely a Közvágóhídnál és a Népligetnél.
Mindeközben a dunaújvárosi vasútállomás szerintem a megyei jogú városok állomásai közül talán a leginkább lepusztultabb. Az mondjuk egy kósza kérdés, hogy meddig jár az ember a bűzölgő műanyag budiba az épület mellé a harmincplusz fokban, ezt talán a Magyar Állatvasutak lassan megoldja, reméljük.
Mondjuk értem is, meg nem is, hogy néhány tonna vakolat és festék mibe kerülne a városnak vagy a MÁV-nak… Vagy legalább egy nem szétmálló peron kijavítása… Jó, tudom, drága a munkaerő, node… Talán városmarketing szempontjából sem volna hátrányos, ha másért nem…
De ha csak arra gondolunk, amire közvetlen helyi ráhatás lehetne, a helyzet akkor sem rózsás. Már csak röhögni tudok azon, hogy az óránként ütemesen (é: mindig ugyanakkor) járó vonathoz nem lehet értelmesen tömegközlekedéssel odajutni, akkor ez sok mindent elmond a helyzet helyben meg nem értéséről. Az, hogy a mára egyetlen vasútállomást érintő busz bő 20 perccel az indulás előtt érkezik (mikor szinte mindenki bérletes tehát nem kell tömött sorokban a pénztár előtt várakozni), és majd 10 perccel később távozik, az az értelmetlenség Chimborazo-ja. Ki menne ki várost bő fél óra alatt körbejáró busszal még bő húsz perccel érkezés előtt? „- Itt mindenki hülye?” – kérdezhetnénk. Számoljunk hát: jelenleg 60 perccel kell helyben utazni s várakozni ahhoz, hogy 62 perc alatt a fővárosba érjél. Hát gratulálok!
Tudom, nincs pénz. Csak én az akaratot sem látom. Az el nem férő autósok egy része persze talált megoldást, csak ahhoz épp át kell zergézni (a réges-régen megígért felül-/aluljáró helyett a rendezőpályaudvar sínein. Nem mondom, mivel a (leánykori nevén: ) Kommunárszk körúton nőttem fel. Nem újdonság ez számomra, csak lassan ötven éve zergézek itt át a nyiladékokon.
Egyébként, hogy nem két ellenirányból jár ide be a busz, el is veszik a dolog, mert ki akarna plusz tízenkilométert naponta kétszer buszozgatni, s elveszteni ezzel két órát…
Jár tehát mindenki autóval. De P+R az ugye nincsen… A vasútállomáson évek óta (!) e nem férő autók persze kényetelenek a Kandó téren rögtönzött gépkocsibeállókat használni, ahelyett, hogy az amúgy földdel mesterségesen feltöltött (és természetes úton fűfélékkel, invazív növényekkel újratelepült) téren bármilyen olcsósított P+R parkoló (pl.: murvaréteges) kialakításra kerüljön.
Persze lehetne még mondani, hogy Külső vmh-nál is lehetne P+R-t csinálni, de ugye ott nem áll meg a vonat (bár legalább feltételesen megállhatna…). Érdekel valakit? Ja, nem… Végül is: jár busz a vasútra? Jár! Akkor??? Lehet ezt így is…
Akarat, téma iránti érdeklődés és szándék nélkül persze nem megy semmi. Hívhatjuk ezt sok mindennek, de ez nem fejlődés és még csak adaptáció sem a körülményekhez.
