Legutóbbi bejegyzésem (https://fenntarthatatlan.hu/kotelezo-emlekezet/) kapcsán az egyik barátom-olvasóm hívta fel a figyelmemet egy szembetűnő párhuzamra, amire eddig én nem is gondoltam. Ugye adott a magyar nemesség közvetett felelőssége a mai Trianon-tirádákért, melyeket ott a második vonalban soroltam fel indokaim között. Ugyanakkor, mint barátom is megjegyezte, jelenleg is voltaképp ez történik: azaz, miközben a kormány vad migráncsozást folytat, a háttérben tömegével (tízezrével) hoznak be munkaerőt. E tömegeknek sem a társadalmi integrációját nem végzik el, sem más módon nem gondoskodnak a helyi lakosság hosszú távú kilátásairól.
Liberális és gondolkodó közegben nőttem fel, ezért nem is tudom nem tényszerűen megközelíteni ezt a kérdést. Nem fogok bezzegezni, pro vagy kontra utálkozni, mert az nem én vagyok. Nem szabad teret engedni kulturális riogatásoknak és ezittamagyarvilágvége-őrületeknek sem. Csak nézzük át azokat a köröket, melyeket a fejlesztéspolitikának is át kellett volna.
Arról itt most ne ejtsünk szót, hogy a magyar nemzet a monarchia nagy kivándorlási hulláma és a két világháború vérzivatara óta most, az utolsó évtizedünk fasizmusában szenvedte el a legnagyobb emberveszteségét. Mára mintegy nyolcszázezer, jobbára fiatal és jól képzett ember lábbal szavazása miatt…
Arról megint ne beszéljünk, hogy állami forrásból minek olyan beruházást kitömni, mely nem vesz igénybe majd az ő szintjéhez amúgy drága helyi munkaerőt és nem vesz részt a helyi termelési láncokban… Jó, jó, költői kérdés, valójában értem, persze.
Mindeközben visszakanyarodva: Svájcban, ha jól tudom (ha valaki konkrétabban tudja, pontosítson), minden beérkező és munkát vállalni kívánó személynek egy társadalmi integrációs képzésen kell részt venni. No nem azért, hogy ne egy arra járó kósza prémes nyúllal törölje ki nemesebbik felét dolgavégeztével. Hanem azt, hogy a helyi kultúrába minél jobban be tudjon és akarjon illeszkedni.
Mivel sem feltételként, sem kívánalomként ez nem jelenik meg, így várható, hogy azon városok, melyekbe nagyobb, „kormányzati támogatású fejlesztések” érkeznek, komoly társadalmi kihívás előtt állnak. A tervezett néhány tízezer integrálatlan munkavállalótól ugyanis nem azt kell elvárni, hogy parancsra elfeledje ősei kultúráját. Hanem azt, hogy kiegészítse tudását a helyi szokásokkal, kultúrával, netán némi nyelvismerettel.
Képzeljük most el, hogy nemsokára a (mondjuk Debrecen vagy Győr) lakosságának 10-15%-át hamarosan európai nyelvet nem beszélők teszik ki. Ezzel addig nincsen gond, amíg a helyi társadalom elég befogadó, az érkezők pedig elég nyitottak az új élettel új hazát is megkapni. De mivel mi hívjuk ide a munkavállalókat, ezért mint minden embernek, jogokat is kell az érkezésükhöz adnunk. Ez pedig teljesen normális (lenne): közszolgáltatásokat kell számukra érthetően biztosítani (iratok, orvos, szerződések, óvoda-iskola, feliratok, stb.). Ezekre fel is kellene készülni ezer és ezer szempontból. Ez a felkészülés legalább már a tervezési struktúra szintjén amúgy rég szükséges és tervezhető lenne, de…
Igen ám, de eközben az évekig tartó agypusztítás mindennapjai közepette itt mindenki utál mindenkit. Nem csak „a zidegeneket”, egymást is, sőt… És persze nem az a helyes és normális megoldás, hogy az egységsugarú magyar egybites szavazó ezen túl a cigányok/zsidók/pirézek helyett (mellett) majd az ázsiaiakat is utálni fogja… Emellett makroszinten, a beruházások (láz)álmodói nem tudnak tervezni. Nem is látják át, mit művelnek. Mi lesz itt!
