Keserű írás ez ma. Harminchárom teljes éve, 1990. április 8-án zárultak le az első szabad országgyűlési választások, és hirdettek nem hivatalos eredményt április 9-én. Pont annyi idő telt el azóta, mint amennyi a Kádár-érának jutott. Ideje lenne számot vetni azzal, hogy ha már mindent ehhez viszonyítunk – akár kárhoztatjuk vagy visszakívánjuk azt – mit is tettünk azóta.
A szomorú hír, hogy bár soha nem látott lehetőség volt az évszázados álom, a Nyugathoz tartozás megvalósítására. Azóta újra egy modernizált embertelen kádárizmusban élünk. Miközben a nem annyira tisztán, de megválasztott vezetők újra a Kelet kegyeit keresik.
Nincs az a nagy pofon, melybe a magyarok hajlandóak lennének nem beleszaladni.
Az Európai Unió, mint közösség mára elunta a pazarló osztogatást, mely a Rokonok és a Falu jegyzője nyomdokán a mai napig mélyen beleivódott a magyar mocsárba.
A gengszterváltás körüli kezdeti, mára kedvesen esetlennek tűnő politikai bénázásai végül csak elvezettek az európai és észak-atlanti integrációinak csúcsára, melyeknek mára árulói lettünk. Nem a kormány, mi, magunk, puszta kényelemből.
Emlékszem, az EU-csatlakozás hajnalán vártam, hogy a rossz színvonalú köz- és államigazgatás helyre rakása érdekében a lakosok pereket indítanak az állam ellen, mely ezáltal összekapja magát, és lassan valóban európai színvonalúvá válik. De nem, kussoltunk. Meg is lett az eredménye, a mai napig is felgyorsultan folyik az ország egészét minden szinten behálózó kontraszelekció, egyre mélyebbre rántva az ezt támogató népet.
Nem hiszem, hogy valaha lesz olyan sansz, amit most szalasztottunk el. Sem az azelőtti harminchárom kádár fémjelezte, vagy a még korábbi harminchárom évben. Ez ugye nagyrészt a horthyfasizmus által kitöltött évek (24/33) nem volt olyan külső és belső erő, mely valóban az ország fejlődését akarta volna elősegíteni. Most a belső erők nem erre mutatnak, s kérdés, lesz-e a rabláncok lerázása után is lesz bármilyen esély?
Ez a harminchárom év az előző két harminchárom legrosszabb mételyeit egyesítette. Ezért kérdés, hogy ez után a (háromszor) harminchárom év után megérdemelne-e ez az ország még egy esélyt…
