Mindig Állunk Valamiért
Nagy vonatbolondok vagyunk mindketten. Amióta elkezdett cseperedni, évenkénti rendszeres látogatói lettünk a Vasúttörténeti parknak, a Füstinek, bár az utóbbi időben ritkultak a nyári látogatások. Egyébként mindkettőnknek minden jöhet, ami közlekedés, vagy valamilyen jellemezhető térbeli mozgás. Geográfus élet, mozgásban tart.
Nem szeretünk buszozni, ahová csak lehet, vonatozik mindkettőnk. Bár én már jobbára csak a fővárosi elővárosi vonalakon járok, néha üdítő kivétellel – azért van kép arról, hogy milyen is a kötött pályás közlekedés másutt.
Gyakran viszem ki örömmel amúgy Sárbogárdra, az Intercityhez vagy gyorsvonathoz, mert Dunaújváros és Rétszilas között nincs villamosított pálya, ezért Pécs felé minimum két átszállás kéne, ami persze marhaság lenne.
A blogon is sokat írok közlekedésről, főleg a vonatokról, ha már egyszer szerelem, akkor szerelem.
Legutóbb is, mint mindig, az IC vagy háromféle kocsiból volt összeállítva, Fecske-bhv, vadonatúj IC-kocsi, meg régi IC. Hat kocsi, négyféle festés. Bérelt Traxx húzza. Mint valami vegyesfelvágott, hogy rondábbat ne mondjak. Ennek oka, hogy a közlekedésiminiszterúr visszavont szinte minden, már folyamatban lévő vasúti fejlesztést, most meg nagy a kapkodás, mert úgy egy évtizede működőképes, de felújítandó kocsikat adtak el ócskavasnak. Háromszázat!
Sem kocsiból, sem mozdonyból nincs már elég a MÁV-nak. Ennek okán, súlyosbítva a pályaállapotokkal, azt eredményezte, hogy Budapestről Győrbe eljutni egy átlagos nyári vasárnapon sem lehet, szükséges autóba szállni. Persze, van, amikor erre motivációt érez az emberfia/-lánya, de akkor ennyit a környezetbarát közlekedésről. Maradnak egyéb motivációk a mozgásra.
A fiam ötlete
Mindig örülök egy éleslátó ötletnek. Meglátva tehát legutóbb Sárbogárdon a szedettvedett szerelvényt, gyermekem agya összegezte ezt az épp folyó balatoni klimatizálási őrülettel (vö. pisiszünet az IC-n Komáromnál szintén ezen a nyáron): megérett a jogos felvetés. Miért nincsen harmadosztály a MÁV-nál??? Dritte Klasse…
Régen, a háború (pontosabban 1956) előtt volt. Fapados volt, szó szerint, de az eljutást garantálta. A kényelmi és felszereltségi szint ma már az első osztályon sem az ugyanis, aminek lennie kellene. Spoiler: egy miniszter sem véletlenül nem utazik Fecske-Bhv-val sehová, akármennyi sajtós is legyen jelen a politikusspotting-fotózáson…
Forrás persze ugye nincs semmit venni vagy javítani, meg ugye azt a maradékot ellopni is könnyebb (vö. MÁV-irodaház építés épp mostanság…), tehát minek is?
Érdekesség, de a Nemzetközi Vasútegylet (UIC) hetven éve (az ’50-es években) két osztályban szabta meg a maximum osztályszámot, de ma már a magánvasutak igencsak eltérnek ettől: akár négy kocsiosztály is van a felszereltség, kényelem és szolgáltatások kapcsán. Ennek azért jó ideje, a világ is kifordult magából párszor.
Akkor viszont miért is ne lehetne, hogy a Magyar Állati Vasutak újra bevezeti a rendes első (tényleges Business) osztályt, ahol minimum elvárás egy konnektor, működő klíma és működő internet, plusz a csend, a netán egy kávé vagy sör?
A jelenlegi első osztályú kocsik lehetnének másodosztályúak a régi Bhv-k és a műbőrös BZmotok (bézé, 117-es sorozat), az újonnan is koszlott és rettenetes formatervű ruszki Uzsgyi-k (416-os sorozat) meg harmadosztály remek példányai, az idők végezetéig. Majd csak elkopnak végleg.
OLVASOK ERRŐL MÉG:
https://www.regionalbahn.hu/2019/08/elso-osztaly-merre-tovabb.html
