Egy éves a blog ma… Gondoltam, valami jó születésnapi témát veszek elő a területfejlesztés kapcsán, de az élet másképp hozta.
No, vágjunk bele. Meglepődött a kormány, vagy legalábbis, játssza a sarki hülyét: kijött az EU véleménye az „alapítványokba” szervezett felsőoktatási intézmények kirakásáról a különböző közösségi finanszírozású oktatási és kutatási programokból.
Nincs itt semmi látnivaló. „Érthetetlen” – nyilatkozza Vargáék Mihálya… Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy megértsék: kormányzati ejtőernyősökkel telerakott alapítványi kuratóriumok nem feltétlenül a legjobb garanciái egy szervezet átlátható működésének.
Az oktatás fontos alapja a terület- és településfejlesztésnek, még akkor is, ha a népesség napi-/heti- vagy állandó migrációja (gy.k. előbbi az ingázás, utóbbi a költözés 🙂 ) miatt a helyben lakó népesség képzettségi szintjének jelentősége a telepítőtényezők kapcsán némileg csökken.
De lássuk a bajt, miután Mr. Döbrögi nagyképűen kijelentette, hogy majd a kormány kifizeti az Erasmus-költségeket. Jelentem, ez nem ennyire egyszerű.
Egyrészt gond, hogy mivel az érintett egyetemek nem lesznek így a programok tagjai, rákényszerülnek egyesével kétoldalú megállapodásokat kötni a korábbi partnereikkel az egyszerűsített aláírások helyett. Ez idő, nem kevés – egy egyetemközi megállapodás egyeztetése egy-két évig is eltarthat. Darabonként.
Másrészt, ha Döbrögi sleppje valóban finanszírozná a korábbi lehetőségeket az állami közös kalapból az egyetemi hallgatóknak s oktatóknak, egyrészt akkor is állami pénzből tenné (ez tiltott támogatás lenne, hiszen keresztfinanszíroz pénzügyi tételeket az egyetemi költségvetéssel), másrészt ettől az ejtőernyősök még kapnának meg nem szolgált, ki nem érdemelt fizetést.
A legnagyobb baj a Pocakdurci megoldásával az, hogy várhatóan ugyan a kiutazást megoldaná, de a beutazást nem. Ez óhatatlanul oda vezet, hogy ide nem érkeznének egyetemi hallgatók és oktatók, azaz, kevesebb tudományos kapcsolat, eredmény születik majd. Ha nem jönnek, legalább nem kell szégyenkeznünk… Savanyú szőlő.
A legszomorúbb, hogy szóltak előre, hogy ez lesz. De senkit nem zavart, jóvanazúgy-mentalitással raboltak tovább. Oroszország és Belarusz korábban kiesett a hasonló különböző programokból, de mi vagyunk az egyetlenek, amely országnak ezt a korrupcióval sikerült kiérdemelni. Ismét illusztris a társaság, melyen találtunk magunkat. Tényleg mi vagyunk az utolsó csatlós. Hát, gratulálok!
