A minap a szombathelyi városi televízió gazdasági műsorának (igen, ott van ám ilyen!) adtam interjút, ahol a helyi gazdaságról adtam egy rendezvényen rövid interjút, dunaújvárosiként, mivel újvárosi cégeket vittem oda új gazdasági kapcsolatokat kötni.
Miért is fontos ez? Azon túl, hogy az az axióma, miszerint az erősebb helyi gazdaság erősebb helyi társadalmat eredményez, alapvetően igaz.
A helyi vállalatok zöme mikro-, kis- és középvállalat. Ők foglalkoztatják a legtöbb embert, ők képezik a helyi élet alapját. Egymással vagy vannak valamilyen viszonyban, vagy nincsenek. Ideális esetben van a településen egy szervező erő (légyen ez valamilyen kamara, önkormányzati szereplő/cég, vagy valamilyen véleményvezér hangadó cég), amely kiváltképp azzal foglalkozik, hogy a helyi gazdaság szereplői tudjanak egymásról és lehetőség szerint egymástól vegyenek igénybe szolgáltatásokat, egymástól vásároljanak. Miért? Mert akkor a megtermelt jövedelem helyben marad. Minél többtagú egy ilyen beszállító-termelő-vevő lánc, annál jobb a helyi gazdaság szerveződése és annál magasabb színvonalú a helyi gazdaság. Ezeket a láncokat nevezzük értékláncoknak.
Pl.: a vasgyár legyártja az idomokat, a vaskereskedő veszi-eladja, az építész tervei szerint a csarnoképítő felhasználja a bank pénzügyi szupportjával. A felépült csarnokot az ingatlanos eladja, a cég elkészítteti a munkavégzéshez szükséges dokumentumokat, stb. A mérnökök megtervezik a célgépgyártók pedig elkészítik a gyártóeszközöket. Ezeket a folyamatokat az ügyvédek leszerződik, a könyvelők lekönyvelik, a HR-esek felveszik a munkaerőt, a logisztikusok intézik a szállítást. Nagyjából így megy ez, ezer apró folyamat összessége.
Ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy ezek a gazdasági szereplők és láncaik milyen társadalmi-politikai környezetben dolgoznak. Azt vettem észre, hogy a nyolcvanas évek zenéjének TTT-kategóriáival (Tiltott, tűrt, támogatott) voltaképpen mindenhol kifejezhető a helyi politikai elit a helyi gazdasághoz való viszonya. Sőt, ezen viszonyokra vonatkozó következtetések levonhatóak az értékláncok fejlettségéből.
Támogatónak mondanám azt a közeget, ahol a város vezetése elkötelezett a helyi gazdaság fejlődéséért, érti annak működését, elfogadja és támogatja a piaci törekvéseket. Mondanom sem kell, ilyen városvezetés nem túl sok van kishazánkban… Ilyen környezetben a helyi elit érti, hogy a gazdasági szereplők jóléte új fejlesztésekhez vezet, ami új igényeket eredményez. Félreértés ne essék, de nem az önfényezéssel kell foglalkozni elsősorban, hanem azon vállalkozások helyzetével, amelyek a helyi bevételeket megtermelik. Munkabért fizetnek a lakosoknak, helyi adókat, netán társadalmi felelősségvállalásokat tesznek. Miért fontos ez? Mert a vállalkozások nem szavaznak a választásokon, viszont alapvető szerepük van a helyi társadalom alakításában, mivel az ő létükön múlik a település élete, nem pedig a propaganda üres lufiján. Döbbenetes, de két kezemen meg tudom számolni, hány ilyen települést tudok felsorolni.
A tűrt kategóriába több altípus tartozik. A legmérsékeltebb a be nem avatkozó altípus, ahol a helyi adó beszedésén túl nem igazából érdeklődik a település irányítása a gazdasági élet és annak szereplői iránt. A kellemetlenebb fajta a ragadozó altípusú helyi politikai szereplő. Náluk a helyi politika rabul ejti a helyi gazdaságot, erre hallottunk már sok esetet. Kisebb falvakban ez a helyi SC „önkéntes” támogatásához köthető „ügyintézéstől” a nyílt korrupcióig sok mindenig terjedhet, beleértve a hatalommal való visszaélést, helyi rendeletek „célszerű” módosításán át a haveroknak történő területértékesítésig.
A harmadik altípus bizonyos szempontból még ennél is rosszabb: nem ért semmit. A földbuta helyi elitre is van sajnos sok példa, ezen sem nagyon lehet meglepődni – ezt termelte ki a település magából. Ez utóbbi akkor válik igazán kellemetlenné, amikor a magát helyi elitnek gondoló értelmiség nem vállalja a társadalmi predesztinációját, azaz, voltaképpen hátralépve hagyja a sutaságot érvényesülni. Zsákmánynak tekintik még a megszerzett státuszokat-állásokat is, nem pedig közszolgálatnak – Moldova György szavaival élve ők az „edzett mocsári hajósok”. Jobb esetben az ilyen település eldöcög a társadalmi-gazdasági útvesztőben. Közös ismérvük, hogy hosszú távú stratégia és középtávú tervek nélkül (épp csak, hogy túl)élnek.
A tiltó kategóriába a gazdaság tagadói tartoznak véleményem szerint. Ilyenkor a kapcsolat gyakorlatilag nem létezik a helyi politikai „elit” és a gazdasági szereplők között. Általános jellemző a hatalmi téboly (a választott vezető tévedhetetlen). Sajnos, vagy nem, ez szinte mindig az irányított település teljes leépüléséhez vezet. Minél később bukik meg a vezetés, annál mélyebb lesz a gödör, és egy idő után abból már nem lehet kimászni.
A három verzió leképezését a gazdasági értékláncokra mindenkinek a saját képzelőerejére bízom…
ITT NÉZHETSZ MEG (13:51-től az érintett rendezvény):
