„Csoda történt! Borókabogyót terem a borókabokor!” (Monthy Python: Brian élete)
Óperencián innen, az üveghegyen is túl, volt egy kis ország, sok oktondival. Ezek az oktondiak folyton felültek annak, hogy leültek a kényelmes fotelbe, s mindig csak várták és várták a messiást. Messiásból pedig nem volt hiány, mind meg akarta dönteni a király uralmát. Sokan mindig is a köztársaságért harcoltak, de ez az oktondiaknak mindegy volt, csak hadd ülhessenek még a fotelben. Teltek-múltak az évek. A helyzet nem hogy jobb lett a király uralma alatt, hanem csak egyre rosszabb. S hiába mondták sokan, hogy az oktondiaknak is fel kéne már kelni az ülőgumóikról, azok csak nem keltek, volt még az asztalon rántott hús, minek is keltek volna.
Igen ám, de jött egy újabb királyfi, aki a király félig kegyvesztett manója volt, s nosza, kibújt a király köpönyege alól! Vitte magával addig a nép zsebéből gondosan összekuporgatott putyerkáját, s nekiindult országnak-világnak. Mondani kell valamit – gondolta – , ha már a király egyik leányát örök fogadalmában magára hagyva sikerült elillanni! Mondta is ám ugyanazokat, amiket addig is hallott ám! Csodálták is, hiszen kibújt a király köpönyege alól! „– Ó, ha! Mekkora bátor! Milyen okoska, s még deli legény is!” Mondták ugyan az addig árkokban harcolók, hogy semmi új nem történik, de hiába. „– Csak ő másképp mondja!” – hallgatták a rántott hús fogakkal őrlésében megálló, tátott szájú oktondiak.
A királyfi jött balra, ment jobbra, csakhogy láthatóvá váljék termete a magas lóról. Kiosztott ezt, odacsapott azt, s a nép tapsikolva hallgatta. Hívei hát ugyanezt tették, leszóltak hát keményen, a karosszékből mindenkit, hogy nem csináltak eddig semmit, de most majd ők!
Közben a királyfi legjobb lovagjait követként a távoli közös nagyvárosba küldte, ő sem tudta igazán, kiket. A királyfi már azonnal királynak képzelte magát, hisz hívei ugyanúgy a tenyerükön hordva ajnározták, mint a királyt. Királyfinak ugyanis nem volt semmiféle elképzelése a király székébe való beleülésen túl, csak bosszút állni az általa otthagyott királylányon. „Hirtelen jött ember azt mond, amit akar”, s sarkon fordult, ha valaki nem csodálta eléggé őt.
Az ország fejlődésének célját már mindenki elfeledte. Terveket már rég nem szőtt senki. Jogos volt hát az igény kitudni, merre is az arra tovább a királyfival. De ha megkérdezték, voltaképp mit is akar, sikerült felpaprikázódnia annyira, hogy elmondja: a távoli közös nagyvárosba vitetné a királyt, még nagyobb királynak, nyilván bosszúból. Ki a király székébe annak megölésével akar beülni, király nem lehet – régi nagy igazság ez. Főleg, ha a király gyilkosának látszó királyfit a király maga küldte.
ITT AZ EREDETI CSODA: https://indavideo.hu/video/Brian_elete_-_Borokabokor_1
