A kiüresített érdekegyeztetés helyett
Ez ideje azon gondolkodám, miképp lehet ésszerű(bb)re faragni hazám(at). A mostani hatalom berendezkedett annyira, hogy ne féljen bármikor újabb és újabb barbatrükkökkel személyre szabni ezt a neofasiszta kapitalizmust.
Egyrészt ezt azért tudja megtenni, mivel az egybites információkkal az országot elbutította, másrészt az eddigi tapasztalatok alapján a szerencsétlen nyomorult ellenzék képtelen egységet mutatni és szembeköpni a rendszert magát, mert az Átlag Gézáknak ez a helyzet még mindig nem elég rossz. Jut még rántott hús.
Igaz, hogy nem kapjuk meg a fejlesztési forrásokat, igaz, hogy a fejekben szégyenpados Románia rég lekörözött minket… Igaz, hogy… És nem, nem megy át a fejekben a rossz irány annyira, hogy el is tolják a biciklit szavazni. „Hülyék vagyunk, de legalább jólesik!” – idéztem már az egyszeri kolozsvári kollégát a határon túlról.
Igen ám, de mi legyen azokkal, akik (amelyek) részesei a nagy szívásnak, de még hallatni sem tudják a hangjukat, elégedetlenségüket? Márpedig sok ilyen van: vállalkozások, civil szervezetek, érdekképviseletek. Ezek a szervezetek nem szavaznak, pedig a törvények ugyanúgy érintik ezeket, mint a magánszemélyeket. Sőt, jobban, pont ezért, mivel nem szavaznak. Vállalkozókra kivetett nyomorító adók, extra nyeremény: még vissza sem tud pofázni. Kaotikus és teljes eészében betarthatatlan adószabályok, salátatörvényekbe bújtatva, rendeleti kormányzással.
Be lehet csukni a boltot, ha nem tetszik.
Európa ezen része mindig az ügyeskedésével élte túl a történelem kisebb-nagyobb mocsarait. Ugyanakkor az elektronika és az internet összekapcsolódásával egyre kevesebb láthatatlan zuga van az életünknek. Nincs ez másképp a vállalkozások esetében sem. Amit a „szürke zónának” neveznek, az lassan, de biztosan fehéredik, ami persze jó. Az, hogy eközben hány olyan vállalkozás zár be, amik az elviselhetetlen vállalkozási terhek miatt kénytelenek becsukni: nem szól a fáma. Őket utálja ráadásul, mint vérszívókat mindenki: a buta és/vagy lusta alkalmazott, a tévénéző rosszindulatú fotelforradalmár, a szakszervezetek tétova maradékai, az önnön létük igazolásáért küzdő hivatalok – mindezt az állam fojtogató ölelésében. A tehetségtelenség meg tort ül a szabad szellem és a tenni akarás felett.
Megoldásként felmerült bennem egy bizarr fikció: mi lenne, ha mindazok, akik nem személyként adóalanyok (azaz nem adóazonosítójuk, hanem adószámuk van), választhatóak lennének egy másik parlamentbe, mondjuk a felsőházba? Merthogy a politikusok játéka ezen szervezetek jövőjéről is szól.
Nem-nem, még véletlenül sem a nemesek, vagy az egyházak, netán a talpnyalásra vezérelt kamarák – csak olyanok, akik valós értéket teremtenek.
MIKRO-, KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK, EGYESÜLJETEK, HÁT! Ti foglalkoztatjátok a magyarok többségét! Ti termelitek ki az állami bevételek igen jelentős részét! Ti vagytok a józan adózók, akiket nem térít el víziótóktól és vágyaitoktól a szánalmas akciós csirkeláb és farhát! Ti láttátok már számos kormány elcseszetten rossz gazdaságpolitikáját, el tudjátok dönteni, mi a jó! A Ti vezetőitek a jó menedzserek, nem a helyi vagy országos politikusok!
Fantázia? Fikció? Igen, bizonyára. De gondoljunk bele, hogy milyen volna, ha valaki ért ahhoz, amit csinál. Több százezer vállalkozás van, sok-sok működési területen. Ezeket megalapították, érlelték, növesztgették cégeiket. Közösségeket működtetnek munkavállalóikból.
Sokan már nagyra nőttek állami emlők nélkül is, nem lehet, hogy azért van, mert értenek ahhoz, amit csinálnak???
