Ebbe a bejegyzésbe nem rakok képet, elég hosszú lesz így is… Öveket becsatolni!
Sok hír foglalkozik manapság az energiával, illetve annak hiányával, valamint a politikusok ilyen-olyan energetikai témájú „nyilatkozataival” (butaságok tényként közlésével). Pedig lehetne ezt értelmesen is csinálni, nem akkora ördöngösség.
Jelen helyzetben ugye idén először már az is előfordult, hogy a Paksi Atomerőműnél többet termeltek a különböző méretű háztartási és egyéb napenergia-hasznosító létesítmények. Nyilván a megoldás közép- és hosszú távon a megújuló energiákban rejlik, de nézzünk is e fogalom mögé is kissé földrajzos szemmel, minek van értelme területfejlesztési szempontból?
Mi is a megújuló energiaforrás? Geográfus szemmel az kimondható, hogy mindenerőforrás megújul, csak épp nem az ember élete során belátható időtávon. Mivel az ember, mint faj földi léte szerencsére befejeződik hamarosan az újabb kőszéntelepek képződésénél lényegesen rövidebb idő alatt, ezért a kérdést pontosítva lehet feltenni. Az ember élete során megújulónak tekinthetjük a nap, a szél-, a földhő- (geotermikus), a víz és a hullámzási, valamint az árapályenergiát, továbbá a biomasszából származtatható energiát. Bár ez utóbbi nem teljesen igaz.
A kérdés, hogy a szükséges energiaéhségünket milyen mértékben lehet képes kielégíteni az ezekből származó energiatermelés, nem tekintve a különböző hálózati és más veszteségeket? Nagyjából sehogyan, illetve jelenlegi technológiai szintünkön jelenlegi fogyasztás mellett sehogyan.
A másik kérdés a helyi szűkösség kérdése, hiszen nem mindig mindenből és mindenhol vagyunk képesek ezeket hasznosítani. Elég nehéz mondjuk a Szaharában biomassza-erőművet elképzelni. Meg kell tehát vizsgálni az adott helyszínt, és feltenni a racionális kérdést: mire jók a hazai adottságok?
A víz- és hullámzási valamint az árapály-erőműveket gyakorlatilag elvethetjük. Bár hazánk legrégebbi vízierőművét már lassan 130 éve kezdték építeni, de a lecsapolások, folyórendezések és a jóval később át nem gondolt fejlesztési stopoknak köszönhetően (ld. Bős-Nagymaros, ahol sikerült többszörösen tökön lőni magunkat) ez az erőforráscsoport gyakorlatilag elfelejthető. Tengeri hullámzásból vagy árapályból tenger és nagy felületű egyéb víz hiányában pedig nincs.
A geotermiára igen jók az adottságaink, mivel a Kárpát-medence alatt igen vékony a szilárd földkéreg. Bár ez hasznosítható jelenleg és kis méretben is, de a hasznosításhoz kapcsolódó kiépítés elég drága, ezért a megtérülése kérdéses.
Viszonylag egyszerű: marad a szél és a nap. A széllel az a gond, hogy tartósan hazánkban ritkán fúj a szél, hozzávetőlegesen hasonló irányból pedig még kevés helyen is. Helyi megoldás lehet, de túl elterjedt aligha. Nagyobb mennyiségben alkalmazható megoldást ad Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Veszprém és Hajdú-Bihar megyékben.
És marat a napenergia, főleg annak fotovoltaikus rendszerei, amely mára a második legelterjedtebb megoldásnak számítanak. Mert mi is az első magyar megoldás? A biomassza alkalmazás, egyszerűbb nevén: a tűzifa. Noha a szelet nem tűnik nagynak, de jelentős része meg sem jelenik a számokban. Magyarország társadalmának elsősorban az alsó decilisei igen elterjedten használják a fát, de van példa erőművi hasznosításra is.
Meg is fordíthatjuk a kérdést: mit kellene kerülni energiaforrásként? Mindenképpen a fosszilis energiahordozókat, a gázokat (földgáz, metán, stb.), illetve a kőolajat és azok származékait. Miért? Egyrészt, mert roppant szennyezőek, de nem is feltétlenül ez a legrosszabb, amit tehetünk az elégetésükkel. Sokkal rosszabb, hogy amúgy az égetésen túl másra is felhasználhatóak lennének, mondjuk a vegyipar számára. Teszem hozzá, egyes kőolajszármazékok hasznosíthatóak mondjuk a gyógyászatban, hogy ne menjünk messzire: ilyen mondjuk a sebbenzin, a vazelin, a hashajtók egy része, stb.
Kerülendőek ezen anyagok azért is, mert nincs belőle a hazai igények kielégítéséhez elégséges készlet, sőt azért sem, mert a feldolgozási és hasznosítási kapacitás eléggé elavult. Ugye a MOL maga nyilatkozta, hogy a százhalombattai finomító csak az orosz Urál olajat képes jól feldolgozni, ezáltal a piac egy irányba meglehetősen kitettnek mondató.
Akkor miért építünk most majd nagy gázerőműveket? Kérdezze meg bárki a nagyvezírt… Talán bebokszolta minden oroszok cárjával? Vagy már fizikailag nem lehet több stadiont építeni és szükséges valami újabb felesleges betonszörnyre költeni százmilliárdokat? Ki tudja?
Maradjuk tehát a napenergiánál, melynek viszonylag elérhető technológiája van, és megfelelő a hasznosíthatósága is. Mi itt a fő gond? Az, hogy nem akkor kell az energia, amikor megtermeljük. A kormánynak annyiban igaza van a gázmotoros erőművekkel, hogy a pufferelés, azaz a termeléskiegyenlítést kell megoldani a napenergia terjedése miatt. Pufferelés kérdésköre ugyanakkor földrajzi szemmel másképpen is megoldható, mint potenciális természetikatasztrófa-helyszíneket jelentő akkumulátorgyárak, vagy környezetszennyező fosszilisenergia-égető telepek létesítésével. A domborzat és a víz segítségével azok kihasználásával akár tárolható is lenne a napenergia. Mondjuk, amikor fölös energiánk van, magasan fekvő víztározókba szivattyúzhatunk vizet, melyek energiaínség idején energiatermelő turbinákat meghajtva engedünk ki. Sok megoldás van, bár ezeken gondolkodni kell(ene).
A másik gond a napenergiával az energiatermelő cellák környezetbarátnak nem mondható előállítása mellett a lestrapált cellák hulladékkezelése. Emellett nagy gond az elfoglalt termőföld is, hiszen sok esetben a napcella-hegyeket mindenféle földi állványokra telepítik, ezáltal kivonják a sokkal értékesebb termőföldet a termelésből. Non plus ultra: tudomásom szerint kishazánkban jelenleg semmilyen előírás nincsen a napelem-állványokra, tehát mindenki ott és olyat, ahogy…
Szándékosan kerültem eddig egy energiahordozót, de ez a slusszpoén. Az atom. A magyar atom. Kicsi, hatékony, fura mód még uránérc is lenne, bár dúsítani nem tudjuk. A lakosság félelme a ritka, de komoly nukleáris balesetekből adódik, pedig ez a legjobban és legszigorúbban felügyelt energiatermelési mód. Jelenleg is kifejezetten nagy szerepe van a magyar energiamixben, és ez így van jól. Nem vitatva, hogy a Paks-II. beruházás minimum vitatható földrajzos szemmel is (pl.: honnan lesz elég hűtővíz), de az atomenergiára szükség van, nem kivehető a rendszerből. A félelem meg olyasmi, mint ahogy a repüléstől is sokan félnek. De tudomásul kell venni, hogy vagy ez, vagy az igénycsökkentés – de ahhoz eléggé el vagyunk kényelmesedve. Sőt, egyre jobban el leszünk. Viszont az atomenergia telephelyigénye kicsi, relatíve kevés hulladékot termel, tehát a félelmen túl nincs racionális oka a gátlásának.
Véleményem szerint (geográfus szakmai szemmel tehát) egy atomenergiával pufferelt szélerőművekkel megtámogatott napenergiára épülő, és a geotermális energia kihasználása felé eltolódó energiamix lehet az, ami felé haladunk. Ha erről lenne közbeszéd és nemzeti minimum…
A CÍMKÉP EREDETIJÉNEK FORRÁSA:
https://media.bom.gov.au/social/blog/1750/explainer-what-is-thunder/
