Számos nagyobb vasútállomáson, így a dunaújvárosin is, még rejtőzik egy-egy fordítókorong. Ugye amivel még a gőzösöket fordították a helyes irányba. A dunaújvárosit benőtte rég az erdő. Elhasznált talpfakupacok közt áll lemeztelenítve, az eltüzelhető részektől megfosztottan. Kiút innen már nincs, vonat ide már nem jön. Majdnem ilyen lett az ország is.
Még a választások előtt gondoltam rá, hogy megírom ezt a témát, de kellett némi idő, hogy megérjen bennem, mit is akarok ezzel mondani. Szóval lementek a választások, mintha a levegő is megváltozott volna. Na, nem olyan nagyon, hiszen egypártrendszerből mentünk egypártrendszerbe, de valahogy – szerencsére – reményekkel telibb ez, mint volt. A plakátok is eltűntek már – tudjátok, azok a rohadék kékek is – végre, hol csendesebben, hol hangosabban némi utóvédharcok zajlanak, lásd a kénhidrogén tartalmú bevásárlós nejlon esetében. Alapvetően nyugalom van, de legalábbis nem ömlik ránk a gyűlölet mocska olyan szinten.
Optimista vagyok egyébként.
Hallgatva a nagy nemzethy Kossuth rádiót néha azért kibiztosítja magát a lángszóró a zsebemben, sokáig nem bírom. Még véletlenül sem sokoldalú, levitézlett kutatóintézetek megmondóemberei még mind a beszélő fejek, még véletlenül sem ütköztetett véleményekkel, hanem kijelentésekkel operálva – talán megfelelni kívánván aj új érának: kicsit kevésbé sarkosan.
Vártam az úgynevezett közmédia elsötétítését, ami ígéret volt. Egyelőre semmi, nyilván a propagandisták sokkja lassan múlóban van, előkerülnek nyár végéig a mélyre nyújtózó nyelvek. Mindig eszemben van két filmes idézet erről: „Sosem haragból tettem, amit tettem. Hát azt hiszi, hogy ez a rezsim nem tudna használni engem?” (Bacsó Péter: A tanú) és „Harminc éve nem láttad Párizst. Hidd el, semmi nem változott, csak minden egy kicsit más lett.” (Gérald Oury: Jákob rabbi kalandjai).
No, reméljük, nem így lesz, a minisztériumok java része igen bíztató szereposztással indul. Mondjuk a statútumrendelet azért hagyott bennem erős kételyeket is. Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium – ízlelgessük az új szörnyszülött nevét… Tárgyában ez érdekes, mert mintha nem akartak volna a Kormány szintjén foglalkozni a városfejlesztéssel, területfejlesztéssel, vállalkozásfejlesztéssel érdemben foglalkozni. Ilyen minisztériumok ugyanis nincsenek. Nem mintha kéne több – egy kéne, ami integrált és koherens lépéseket bír tenni. Mondjuk eddig sem volt így teljesen, de mintha nem kérdezték volna meg a szakmát, mi is tartozzon ide. Nyilván persze a feladatok más helyeken el lesznek látva.
Látva ugyanis a Kapitány és Vitézy-féle tárcákat, – most kicsit rosszmájú leszek – jobbára e „pénzesebbnek” gondolt szakterületeket lemazsolázták, ahelyett, hogy végre egységességre törekedtek volna. A maradékból meg csináltak egy törzset, végtagok és fej nélkül. Megint csak a szakma nem lett megkérdezve – vállalt vonhatunk, eddig is így volt, mit vártunk… Hát a pártnak nem volt szakembere, vagy csak nem hallották meg a hangját. Sajnos.
Mondjuk, ehhez a mutatványhoz illeszkedik az, hogy egy jogászt tesznek a Frankenstein élére, a jogászok úgyis mindig azt gondolják, értenek mindenhez. Mondjuk emellett nekem sosem volt szerencsés jel, ha egy miniszter saját szűk pátriájából választ maga alá államtitkárt, kvázi helyettes – ez is megérne egy misét. Mikor jönnek a gyereket, a Móricz Zsigmond-i rokonok? A sokat szidott és sokak által lenézett USÁ-ban nem lehet az elnök és az alelnök ugyanazon államból való, nemhogy az alelnök a kampányfőnöke legyen az elnöknek. Ezen azért el kellene gondolkodni.
Nyár végére felállnak a minisztériumok. Megnyugszanak azok a tisztviselők is, akiket nem ér el az „elmúlt tizenhat év” seggnyalásához kapcsolt kasza. Talán megértetik, hogy egy fordítókorongot birtokolni nem elég – ha használatba akarjuk venni, ki kell vágni a tuskókat, a romjaiból kell újraépíteni. Szakértelemmel, nem pedig hübelebalázs-módra. Alázattal, nem harsány médiahangoskodással.
