A magyarok ugyan szerintem nem az emlékezőtehetségükről és/vagy logikájukról híresek, de azért nem lehet nem látni pár összefüggést. Ma, amikor a piaci áras üzemanyagot is csak korlátozottan lehet venni – teszem hozzá: a környező országok közül egyedüliként – érdemes elgondolkodni rajta, hogy amellett, hogy sokan elhiszik a „háborús helyzetként” hazudott hülyeséget, mi is valójában a helyzet.
Anno a szocializmus építésének évei alatt gyakorlatilag az egész „béketábor” a hiányt, mint lételemet mutatta fel gazdaságának működtetésével. Ugyanakkor érdemes azt megfigyelni, hogy a pazarlás is pont ezért volt jóval kevésbé jelen a mindennapokban. A hatékonysági mutatók ugyanakkor a béka feneke alatt voltak a technológiai szint hihetetlen alacsonysága miatt, de a bruttó kibocsátás értéke – meg merem kockáztatni – kevesebb szennyezéssel járt együtt, mivel kisebb volt a fogyasztás. Amellett, hogy az 1989-es „négyigenes” népszavazás kapcsán az emóciók mentén a fogyasztásra és az individuális fejlődésre szavaztak az emberek, valószínűleg álmákban sem gondolta volna senki, hogy mára, 32 évvel a gengszterváltás utánra újra belesüppedünk a kádári meleg sz@rban való ücsörgésbe. És e nekünk jó…
Félreértés ne essék: amikor egy gazdaság tervezett, szervezett, akkor az működni képes. A tervgazdálkodás önmagában nem rossz dolog (amúgy is francia, nem pedig szovjet találmány). A szocializmus sem rossz dolog jó kezekben (ez meg ugye amerikai találmány a puritán városállamocskák idejéből). Ugyanakkor a tőke ellopásával (közgazdasági terminussal élve: eredeti tőkefelhalmozással) a javak már átcsorogtak a nép oldaláról a oligarchák árnyékába, mivel minden nyereség valahol máshol veszteség egy zárt rendszerben – az újgazdag döbrögiek nagyobb hatalommal bírnak, mint a közép- és újkori magyarság legnagyobb átkai: a nemesség és az egyházak.
Ma, amikor egyes alaptermékek hatósági árasak (lásd: csirkefarhát, ugye), másokat korlátozottan lehet megvásárolni (ld. üzemanyag) – az bizony a hiánygazdaság… Aki tanulta, vagy emlékszik rá: az nagyjából a szocialista „ÚGM” (Új Gazdasági Mechanizmus) című szösszenet pár ismertetőjegye volt. 1968-ban. No comment, hisz sehol Európában nincs ma ilyen.
Voltaképp sikerült azt elérni, hogy 1) az állam önnön fontosságát hangsúlyozandó szükségét érzi, hogy a politikai hatalom megtartása érdekében ad hoc beavatkozzon a piaci folyamatokba; 2) a kapkodó hülyeség miatt ikerdeficit van az államháztartásban (azaz a fizetési mérleg és az államháztartás is mínuszos); 3) kiszolgáltattuk magunkat a keleti szomszédnak (ez a valódi hazaárulás ám, csak szólok!).
Mi változott a fentiekben a kádári viszonyokhoz képest? Az, hogy a magyarok rabszolgák lettek hazájukban. A kádári kisembert hagyta a rendszer élni, létezett egyfajta cinkos összekacsintás a rendszer és a lakosság között. Pont ezt nem akarta senki tovább. Pont ezt nem. Ma meg rablókon keresztül az új kádáré a fél ország, a többi nagyon tehetséges talpnyaló rablóé a másik fele – s ezek sokkal agresszívebbek és céltudatosabbak, mint apáik (nem véletlenül használom ezt a terminust ugye…). Az ember értelme az orbánisztáni viszonylatban: haszonállat. Összekacsintás nincs, de ezirányú véleményüket legalább ki is mondják.
És 4) persze semmit nem ér a forintnak nevezett fizetőeszköz. Ez akkortól válik tragikussá, amikor a NAV bejelenti, hogy ő biza befogadja azt a fránya adót valutában is, persze euróban, dollárban – focipályára végül is jobban el lehet költeni a valutát… Fránya hanyatló Nyugat már megint! Igazából a NAV voltaképpen már bejelentette, hogy a hivatalos fizetőeszköz az EURÓ. A forint innentől fogva megmarad elsődlegesen egyfajta primitív élelmiszerjegynek, csak hogy legyünk ezzel tisztában: volt már olyan a történelemben, amikor az átmeneti időszakokat élelmiszerjegyekkel, szükségpénzekkel, egyebekkel hidalták át. Ukrajnában a szovjet szétesés után vezették be a karbovanyec nevű kupont. Hát a mi kuponunkat most forintnak hívják. De vajon mikor jön el a neokádári barbarizmus vége? Szüleik élete ráment a kádárizmusra, a nagyszüleinké a horthyfasizmusra, az ő elődeiké pedig a nemesi kártevőkre. Mind magasan hordta az orrát, és mindent megfizetett nekik a nép. Gazdag ez az ország, van miből pazarolni.
Mikor lesz ebből elég?
PETŐFI SÁNDOR MŰVELŐDÉSI ROVAT:
