Mindig gondban vagyok a nemzeti ünnepeinek, mert nekem úgy tűnik, vagy mindegyik valami vallási eredetű, vagy valamilyen népnyomor kapcsán ünnepeljük. Ezáltal az összes ünnepünk kicsit olyan, mintha siratóasszonyok teljes munkaidős foglalkoztatására gyúrnánk. Legjellemzőbb ez, ha az október 23-át átgondoljuk, de lehetne a március 15-e is. Mindkettőn voltaképpen lehetne vidáman, ünnepelve az ifjúságot, annak sodró lendületét érezve mosolygósan ünnepelni. Mi történik ehelyett? Az ifjúság tiszta októberi fellángolásainak napját maximum unalmas iskolai ünnepséggel és a helyi politikai „elit” általi koszorúzásokkal (!) hangolják le, miközben október 23-án már november 4-iki képsorokat vetítenek a nagyon remek tévéállomások… Mert sírva vigad a magyar. Elég nagy baj ám ez, kérem szépen! Aztán persze még csodálkozunk a depresszió általános fokán, meg az öngyilkossági statisztikán?!? Nincsen egyetlen vidám, madárcsicsergős ünnepünk sem, amikor érdemes lenne mosolyogni.
Ajánlok egyet, ráadásul három egymást követő munkaszünetet ad. („Nem lesz bót!”)
A Nauriz egy nagyon fontos ünnep sokak számára a világon, amely egy új év kezdetét jelenti. Március 21-től, a tavaszi napéjegyenlőség napjától kezdődően több – jellemzően három – napon át ünneplik. Jelentése „új nap”, a perzsa eredetű ünnepet ősidők óta ünneplik a török és az arab kultúra világban is, így ez az ünnep sok nemzet számára közös. Idén holnap, 20-án kezdődik. A Nauriz a jót és a gazdagságot, a megújulást, a boldogságot és a szeretetet, valamint a barátság napját szimbolizálja.
A Nauriz-ünnepségek során a múltbeli sértéseket megbocsátják és elfelejtik, és mindenki azt kívánja, hogy hagyjon maga mögött minden rosszat, és hozzon megújulást az újévben. A Nauriz-ünnep alatt a kis- és nagyvárosokat és falvakat is feldíszítik, vidám programokkal ünnepelnek. A városközpontokban hagyományos jurták épülnek, és mindegyikben gazdag asztalokat terítenek, sőt, számos foklórelőadást tartanak ott: nemzeti viseletben, hangszeren játszva. Helyi kiállítások is vannak, melyekhez vásárok kapcsolódnak, ahol hagyományos ajándékokat és emléktárgyakat árulnak (nem kínai fröccsöntött műanyagot…). Az ünnep estéi koncertekkel telnek a városokban, néhol az ünnepet tűzijáték teszi teljessé.
Bevezethetnénk, nem? 🙂
