Tíz napja startolt az újabb einstand, a MoHu. Kíváncsi voltam, milyen gyors eredmény születik a pályáztatás nélkül a MOL által „elnyert” és extra sebességgel kialakított rendszerrel, s mit hoz majd magával. Ténykérdés, hogy a korábban kialakult hulladékkezelési rendszerek egyes elemei elavultak voltak, s visszaélésekre is lehetőséget adtak. A kérdés az, hogy jobb lehet-e ennél egy új rendszer?
A jelek alapján nem: hamar munka ritkán jó. Az EU által foganatosított „szennyező fizet” elv szerint ugye könnyen érthető. Ugyanakkor két alapvető kérdést a jelenlegi rendszer szerintem alapvetően félreértelmez. 1) Mivel a lakosság, mint fogyasztó egyes esetekben kvázi „bele van kényszerítve” a hulladék kibocsátásába (ld. termékek ultrabiztonságs csomagolása), így attól nem tud megmenekülni akkor sem, ha akar. Fizetnie viszont kell, ráadásul többszörös árat.
2) A hulladékgazdálkodás igenis jó üzlet. Nyilván ezért sem akart nagyon a MOL elugrani előle, főleg egy számára monopolizált piacon. Ugyanakkor felkészületlenül beleereszteni egy olyan rendszerbe – lehetetlen határidővel – melyet láthatóan képtelen lesz teljesíteni: több, mint felelőtlenség.
Amiről most hallani, hogy hirtelen megszűntek ügyfélszolgálatok, ahol van, ott nem vesznek át alapvető hulladékokat a kijelölt pontokon, stb., stb.
Értem én azt, hogy a végletekig válogatott hulladékkal kell s lehet megjelenni majd az immár 50-80 km-re lévő leadópontnál, de kérdem én: kinek van otthoni házi szakképesítése arra, hogy megmondja, mi mire jó, vagy a saját osztályozása jó-e egyáltalán.
Ne is beszéljünk arról, hogy az olyan esetekben, amelyeknél a hulladékot a nagy hazai multi majd jól nem veszi át, attól az nyilván nem párolog majd el vagy szívódik fel. Így újonnan nőtt hulladékkupacok lesznek majd a dűlőutak mentén ezerszám. Vagy, mint a termeléshez szükséges mezőgazdasági inputanyagok esetén (ld.: elöregedett fólia, locsolócső, stb.), ma is: majd a kertek alatt elégetik? Mert, hogy azért nem fogunk lemondani a primőr zöldség-gyümölcsről, mert megértjük, hogy a gazdának nincs hová elhelyeznie a hulladékot, az sicher! Nem-nem, „óggyuk meg most”, rendelettel, parancsra, azonnal!
Mindeközben tömegével importáljuk a környezetszennyező vagy környezetre káros ipari üzemeket.
Az, hogy a kukaholding-szörnyszülött után is még valahogyan működő hulladékgazdálkodási rendszer maradékát is kinyírtuk, az mindegy, nincs itt semmi látnivaló, kérjük, haladjon tovább. Újrahasznosítás? Majd később azt is megoldjuk, ne tessék nyugtalankodni! Eltakartuk megint a problémát, nem megoldottuk. Kicsit olyan ez, mint a kormányzás. „Nem is sz@r az, csak kaki…” – mondják majd a politikusok, látván alkotásuk gyümölcsét.
