Volt egy játék, amit még a hallgatóimmal játszottam az egyetemen. Megkértem őket, hogy mindenféle további instrukció nélkül rajzolják le lakóhelyüket egy tiszta papírra. A módszer neve: mentális térkép készítése. Mindenkinél más eredményt hoz, nem lehet két ugyanolyat csinálni, még ugyanarról a településről sem.
Az eredmény lényege, hogy nagyon nagy százalékban azt rajzoljuk rá a papírra, ami nekünk fontos. Szinte kivétel nélkül felülnézeti, „térképszerű” ábrázolást kapunk, s nagyon ritkán absztrakciót. A tipikus a lakás/ház, munkahely, iskola, bolt, miegymás. Ami az érdekes, hogy a számunkra fontos dolgok az adott képen mindig nagyobbak és részletesebben ábrázoltak lesznek, a kevésbé fontosak vagy elnagyoltakká válnak, vagy egészen egyszerűen hiányoznak. Családtagokkal társasjátékként kipróbálható, igen jó móka utána összevetni egymás rajzait – az elme szabadsága gyönyörködtet.
Miért jutott ez eszembe? Mentem dolgozni egyik reggel, a pár perces séta alatt két ugyanolyan kitaposott ívre lettem figyelmes. Köztudomású, hogy a várostervezés az északi országokban megengedőbb, és járdával jutalmazza azokat az útszakaszokat, amit a gyalogosok kijárnak, sőt, egyes esetekben a járdaépítés csak a kitaposás után indulhat meg.
Az általam látva tudatosított eset ezek egyfajta Közép-európai igénytelen parafrázisai. Az egyik helyen a kitaposás nem érdekel senkit, a másik helyen a forgalom nagysága nem érdekel senkit (van ugyan utólag odaépített járda, csak nem elég széles a magyar népesség által követelt személyes tér nagyságához képest (azaz, voltaképp kényelmesen nem fér el két ember egymás mellett). Ez a térhez kapcsolódó távolság amúgy a populációtól függően változik, pont, mint a mentális térkép (egyébként ennek nagysága Magyarországon átlagos: 80 cm – 1 m, tőlünk Északra nagyobb, Délebbre kisebb). Visszatérve a kitaposásra, a fő kérdés szerintem az alábbi: ha van egy városunk, amiben csinálhatunk valamit jól, miért csináljuk szarul?
Nálunk, jó magyaros szokás szerint szeretünk mindent túlszabályozni és azt végül rosszul meg is valósítani. Ez a térhasználatra és a közlekedésre is igaz. Míg a világ ott tart, hogy a hollandiai kísérletek alapján a közlekedésszabályozás terén megszületett Mondermann-elmélet szerint a túlszabályozás ártalmas, addig mi újabb és újabb korlátozásokkal gyötörjük magunkat. A hanyatló Nyugat egy része ma már eltávolít minden közlekedési táblát, felfestést, sőt: járdát és úttestet is. Őrültségnek hangzik, de ahol kipróbálták, radikálisan csökkent a balesetek száma, mivel az ilyen közlekedés olyan nagy odafigyelést követel, hogy az autósok automatikusan lassan közlekednek, a közlekedés szereplői együttműködőbbé válnak: figyelnek egymásra.
A társadalom újraépítése szempontjából is hasznos lenne ez nálunk, nem…
OLVASD EL EZT IS, ÉRDEKES:
https://hvg.hu/cegauto/200648hvgfriss117
https://epiteszforum.hu/a-kozter-ujrafelosztasanak-reformkiserletei-a-nyugati-vilagban
CÍMKÉP
A Google utcaképe a házunk előtt (mentve: 2022.04.08.)
