Három hír csak címszavakban: 1) nagy gázerőműveket építünk, hogy kiszolgáljuk az ipari központokat; 2) nem sérelmezheti Dunaújváros azt, hogy nem kap adót az iváncsai akkugyár után; 3) Dunaújváros önkormányzata veszélybe sodorta a vasműs bérek kifizetését.
Nem mennék bele az önellentmondások fejtegetésébe, de… A fenti címek a kiszámítható állami fejlesztéspolitika helyetti koncepciótlan erőszak jeleinek tekinthetőek.
Az, hogy egy országban korlátozzák a megújuló erőforrások terjedését, az csak szimplán butaság lenne. Az, hogy emellett drágán a szövetségeseink politikai ellenlábasának (a volt gyarmattartónknak) szolgáltatjuk ki szánt szándékkal (a gyarmattartó seggét nyalva örömmel) az energetikai szektorunkat, az már nem csak feszegeti a hazaárulás kategóriáját. Ha ehhez a drága kifizetéshez hozzátársítjuk azt, hogy erre a fedezetet mástól erőszakkal vesszük el, az politikai banditizmus. Ha miután a kifosztottat hibáztatjuk, hogy az amúgy szerződés alapján jogos bevételeinek kiszárítását is elintézem, hogy éhen haljon, az nettó aljasság. Ha pedig még őt is hibáztatom érte nagy nyilvánosság előtt, mert megtehetem: az olyan fokú cinikus romlottságról tesz tanúbizonyságot, amelytől csak okádni lehet.
És mindeközben, hazánk a Gerébek által vezetett párianemzet lett szövetségeseink körében, mely nem sokban különbözik immár azoktól a hullarablóktól, akik anno az örök barátságra frissen szerződött déli szomszédunk megtámadásával lavírozták a második világégésbe az országot.
Persze lehetne tudatosan az adottságoknak megfelelően fejleszteni, társadalmi egyeztetést folytatni, természetet védeni, az általános tudásmegszerzést támogatva, de ezek ma nem célok.
Lehetne akkumulátorgyárat nem a remek feketeföld megsemmisítésével létesíteni ott, ahol talán munkaerő is van. Lehetne ehhez nem útonállóként kirabolni önkormányzatokat „szolidaritási hozzájárulás” címén, hogy azok működtessék normálisan a helyi rendszereket. Stb., stb., stb.
A fenti bűnök mellett, amelyekkel nem csak, hogy elvesztik a legnagyobb esélyt, melyet ez az ország valaha kapott, de még vissza is vetik egy feudálfasiszta állam szintjére az államot, hitbizományukká alakítván azt. Lehetne Magyarország új neve Vazallus Bt. – családi vállalkozás.
A kapkodás és a tervszerűtlenség most megtorolja magát az országon. Elég volt egy válság hozzá, hogy elvileg mindenki számára kiderüljön, ami régen tudható volt: a kormány nem képes kormányozni. Csak ott tud „fejlesztéseket” létrehozni, ahol rabol; és ott is csak értékeket rombolva, a saját pillanatnyi érdekei szerint. A másként gondolkodás meg tilos.
Ez valahol vérciki a XXI. században. De a plakát lassan átfogalmazható: „Te! Sötétben bújkáló, tolvaj fideszes! Azt hiszed, megúszod?”
FORRÁSOK:
