Földrajzórán tanulta mindenki, hogy a természeti elemek a természeti folyamatoknak – a Föld külső és belső erőinek – következtében folyamatos körforgásban vannak. Ilyen a víz körforgása a Földön vagy a nagy földi légkörzés. Ha a pontos folyamatra nem is, de a fogalmakra és a környezetükre mindenki emlékszik.
Nem most volt, amit leírok, de a mai napig az események hatása alatt vagyok. Egyszer csak internettelefonál rám az egyik jóismerősöm, hogy a nevemmel talált egy barátja az anyukája házában egy könyvet, amelynek pecsétje alapján vajon én lehetek-e az, akié a könyv, mert visszaadnák. Iskolai jutalomkönyv… Namármost… Bibliofil emberként nem tudok arról, hogy valaha is a könyvet adtam volna el, vagy akaratommal egyezően kikerült volna a birtokomból. Ugye két eset lehetséges. Vagy kölcsönadtam valakinek, vagy ugye nem kaptam meg, más esetet nem tudok elképzelni.
Viszont belegondolkodtam. Milyen érdekes, hogy ez a történés voltaképpen a gráfelmélethez köthető (vö. Erdős Pál és Rényi Alfréd munkássága) matematikai hálózati modellek bizonyítéka, mely szerint bárki elérhető 5 lépés (ember) távolságra. Ha ehhez hozzávesszük azokat a már-már történelmi távlatokat, ahol egy általános iskolai könyv majd 40 évet utazik vissza a tulajdonosához, településeken, barátokon keresztül az internet segedelmével: na, az az igazán bámulatos!
Az idő viszont itt is kulcsfaktor: mivel egyetlen gyermekem már évtizede elhagyta azt a kort, hogy neki adhassam az összes többi hasonló könyvvel együtt, így majd, ha úgy alakul, marad az unokára, egy generációugrással. Ha akkor még lesznek könyvek.
A tanulságot tekintve ugye csak annyi, hogy ha nem feltétlenül értjük teljesen meg a körülöttünk lévő világ eseményeinek láncolatát, attól azok még működnek. A természet ciklusai attól még működnek, hogy a pöffeszkedő emberiség nagyképűen azt hiszi, hogy bármit is befolyásol bennük önnön léte. Viszont, mivel a könyv amúgy rendben visszaért hozzám, feltételezhetem, hogy az emberi belső jóság azon értékek és örökség közé kell, hogy tartozzon, amely az emberiség valóban egyik pozitív hozadéka a körforgás képletében. Nem mellesleg, újra örömmel és hálával gondolok – így utólag is – a könyvet aláíró két tanárra is, felidézve sok velük kapcsolatos szép emléket – ez a folyamat személyes öröksége. Remélem, valamikor talán időm is lesz újraolvasni a játékos meséket. Miközben a mai napig nem értem, mi történt. 🙂
OLVASS TOVÁBB A HÁLÓZATOKRÓL:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C5%91s%E2%80%93R%C3%A9nyi-modell
