– gondolatébresztő erős idegzetű, elmélkedni képeseknek –
Nem leszek népszerű ezzel a bejegyzéssel, de szólni kell róla, mert meztelen a király: „aki a békediktátum gyászos emlékét nem tiszteleti, ugyanolyan büntetést szabnának ki, mint aki nyilvánosan tagadja a nemzetiszocialista, kommunista rendszerek bűneit” – írja a 24.hu.
Kötelező gyászos emlékezet a XXI. században. Hm. Aki nem lép egyszerre…
Az eszelős nacionalizmus egy dolog, az bármely társadalom 10-15%-nyi szemetének életében jelen van. Azok életében jobbára, ahogy én látom, akik saját teljesítményre és felelősségvállalásra képtelenek, továbbá a mások iránti kirekesztéssel próbálnak meg üres életüknek valami önazonosságot s célt találni. Mi a gond ezzel területfejlesztési szemszögből? Csak az, hogy az egész önámításon alapul és hogy SEMMIBEN nem visz előre. Nézzük, miért.
Első tény: 1526 után csak 1918-tól beszélhetünk magyar államiságról, a kettő közti időszakban, akármennyire is nem tetszik, de gyarmat voltunk. Nincs 64 vármegye (ugyanis sosem volt ilyen egy önálló magyar államalakulat kebelében) és egyéb marhaságok, pont, mivel azok nem egy önálló magyar államszervezet keretében működtek. A mohácsi vész időszakában még nyoma sincs a „Nagymagyarországos” 64 megyének, mivel azok az 1876-os megyerendezéskor jöttek létre akkori (gyarmati) formájukban. Az, hogy közte eltelt párszáz év, minek is foglalkozni vele… Úgyhogy ez kábé akkora anakronisztikus baromság, mint egy modern magyar önkormányzati épületre kirakni az ezredforduló után Budapesten megrajzolt „székely zászlót”. Vagy, mint rovásírással kiírni Dunaújvárost egy táblára.
Második tény: a jobboldal által agyonsztárolt magyar nemesség tehet voltaképpen Trianonról. A török iga után nagy számban érkeztek ugyanis a nemesi hívó szóra más népek az elnéptelenedett Kárpát-medencébe. Jogos lépés volt és szükségszerű, mivel nem volt elég dolgos kizsákmányolható kéz. De vegyük számba azt is, hogy ez hozta azt, hogy az ország lakosságának fele nem volt magyar nemzetiségű a nemzeti ébredések időszakára. Addig ugyanis ez nagyjából senkit nem érdekelt. A nemzeti ébredések korában pedig olyan szépen próbálta a magyar állami gépezet elnyomni a saját területén élő nemzetiségeket, hogy azok nyilván késztetést érezhettek arra, hogy máshol találjanak boldogulást. Ezáltal ellenérdekeltek voltak az önálló Magyarországban.
Harmadik tény: a békeszerződést összevetve a Carta Rouge-val, kiderül, hogy gyakorlatilag jobbára a határ menti 10-30 km-es sáv magyarlakta területeinek elcsatolása volt valójában vitatható. Ott meg ugye a katonai jelentőségű körvasút futott, tehát elcsatolása, ha nem is volt szép, de a háború győztesei szempontjából logikus lépés volt. Székelyföld, sajnos, mint a központi területtől izolált exklávéként nem lett volna fenntartható. Sem politikailag, sem gazdaságilag, mégha sikerül is megtartani valahogyan.
Negyedik tény: a „Nagymagyarország” – jelentsen a fentiek alapján ez bármit – utolsó egyben tartási kísérlete bizony a Tanácsköztársaság volt… A román hadak védő árnyékában gyáván Budapestre lopózó Horthyék úgy írták alá a békeszerződést, hogy csak na! Ennyit a nagy jobboldali nemzeti érzésekről, meg az összetartozásról… A magyaroknak nem volt egy Atatürkjük – nekünk egy lassan elbutuló pohos tengerész jutott, ismét csak: sajnos (v.ö.: sèvres-i békeszerződés).
Folyományos gondolat: nagyon át kellene gondolni ezt az egész Trianon-őrületet. Mivel az elmúlt jó száz évben csak azt sikerült bebizonyítani, hogy mennyire NEM tudjuk működtetni ezt az országot sem, ezért az egész kérdést át kéne fogalmazni. Pl.: az elmúlt száz évben miért nem voltunk képesek újra vasúttal összekötni Pécset Szegeddel??? Hogy saját szűk látókörű elborult hülyeségünkből újabb világháborúba másztunk bele emiatt, ahol újabb milliós emberveszteség várt ránk?
Nekem, annak ellenére, hogy a családom három országban van, nem trianoni örökség fáj, hanem, hogy egyrészt ezt kötelező lenne a Nemzeti Áhítatos Népnyomor Panteonjába beemelni, másrészt, hogy semmilyen tanulságot (!) vagy előremutató gondolatot (!) ebből nem sikerült a mai napig leszűrni. Jobban fáj az ország azóta is tartó szervezetlensége, a permanens szétlopása és az ezt leplezni hivatott áporodott bűzös gondolatok propagálása. Nem előre kellene tekinteni? Nem kellene valami egységes nemzetpolitikát kialakítva az EU-n belül jobban és hathatósabban együttműködni? Nem kellene nyelveket tanulni, s művelődni inkább? Vegyük észre: voltaképpen csak a szerbiai és az ukrajnai magyarság van izolálva tőlünk, mert ők nem EU-tag országban élnek.
Előre kellene nézni, stratégiák mentén lépdelni, de a magyaroknak láthatóan nincs önkritikája. Egyik kolléga mondta anno magyarként a magyarokról a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen: „Hülyék vagyunk, de az legalább jólesik nekünk!”
A HÍR:
https://24.hu/belfold/2023/06/05/trianon-btk-buntetes-mi-hazank
A címkép forrása a Wikipédia, melyen a Kis-Trianon palota látható.
