A matek: A bűn
„Ami késik, nem múlik!” – tartja magát a régi bölcselkedő f@szság, az úrhatnám semmittevők, beképzelt Pató Pálok szent mondása. Terület- és településfejlesztési szempontból ez ugyanis, azon kívül, hogy régen rossz hozzáállás, egy dologgal nem számol, ez pedig pont maga az idő.
Vegyünk két képzeletbeli várost, nem kell, hogy létezzenek., majd képzeletünkben úgyis behelyettesítjük őket. Tételezzük fel, hogy a két város szélsőségesen ellentétes viselkedést mutat. „A” városban hozzáértő, tanult és nyitott városvezetés van, „B” városban a fent leírt Pató Pál-i helyi kormányzás van. Mindkét város ugyanabban az országban van, ugyanolyan szabályozói keretben, legyen az időtartam egy fél generációnyi, mondjuk csak.
Ha az „A” város vezetése a statisztikák alapján csak annyira tudja hozni a helyi fejlődést, mint amennyire az ország fejlődik, akkor egy átlagos, de nem kimagasló eredményt ér el, magyarán még nem is feltételezzük, hogy helyileg jobban működik, addig a „B” város vezetése simán hozhat az országos átlaghoz képest egy stagnáló eredményt, ami ha visszafejlődést nem is, de stagnálást okozhat.
Nézzük számokban is! Sima kamatos kamat számítás… Az ország 2%-os növekedésnél 1,34-szeres lemaradás, ha az „A” város a hozza a „kötelezőt”, azaz lépést tart az országgal, s a „B” pedig nem a helyi gazdaság szempontjából növekszik vagy fejlődik. 3%-os növekedésnél a különbség már 1,56-szoros… S még nem is számoltuk az esetet, ha az eminens és hozzáértő vezetésű város az országos átlag felett fejleszti önmagát! Akkor a különbség meghaladhatja a kétszeres szorzót, azaz, „B” város végletesen lemarad. És persze, még nem is feltételeztük azt, hogy a két pozíció nem ugyanarról a szintről indult, mivel így előfordulhat az előzés vagy a lekörözés a településversenyen.
Teszem hozzá, az elmúlt másfél évtized átlagos magyar gazdasági növekedése mintegy 2,5%-os volt, tehát a számok közelítőleg stimmelhetnek.
A jelek: A bűnhődés
A mi esetünkben a képletben az adottságok és a képesség szorzata a lehetőség, de ez egy adott időpillanatban állandó csak, számítani nehéz, de nem teljesen lehetetlen. Ha a tudás és a pillanat adott, akkor az adottságok kihasználása már csak a helyi munkán múlik. Kölcseyvel élve: „Hass, alkoss, gyarapít: s a haza fényre derül!”
Miről lehet felismerni egy sikeres várost a statisztikákban? Egy sikeres városban a vállalkozások száma nő, a lakásépítések stabilan évi 0-2%-kal emelkednek. Növekszik a cégek adóalapja, szinte teljes a foglalkoztatás (2-4% körüli munkanélküliség teljesen normális, annyi mindig van). A bűnözés alacsony, a közterületek tiszták és rendezettek. A város nem kiszolgáltatott a kormányzati normatíváknak, mivel helyi gazdasága erős és szervezett. A kulturális mutatók lassan, de folyamatosan javulnak. A sikeres városban az urbanizációs folyamatoknak következtében a lakosságszám lassan csökken, nem pedig zuhan.
Külső intő jel, ha az önkormányzati költségvetés pengeélen táncol, mivel nincsen saját mozgástér (no jó, ne legyünk szigorúak, erről nagyban a mindenkori kormányzat is tehet, gyakorlatilag a gengszterváltás óta kivétel nélkül).
Mindamellett jó jel, ha a város értelmisége saját „think tank”-et tart fenn, gondoskodik a város jövőjének felvázolásáról. Csak ez idő… Sok idő, amíg a trend meg nem fordul… És megint visszatértünk Milčo Mančevski klasszikus, de kevéssé ismert filmjének (Eső előtt, Пред дождот) tételmondatához: „Az idő soha nem ér véget, a kör pedig nem kerek,.”
AJÁNLÓ:
Eső előtt: https://youtu.be/3U5qi9YhGmg
