avagy: mindennapi népbutítást add meg nekünk ma…
Első újévi posztként azon gondolkodtam, így a Szaturnália után pár nappal, hogy a családi ajándékbeszerzés számomra központi helyszínein (a könyvesboltokban) miért megy a hülyítés. A könyv s a betű, melyek a műveltség oszlopai voltak évszázadokon át – mára homályosak és megkérdőjeleződtek számomra is.
Hogyan jutottunk ide? A hazai könyvesboltok láncainak bármelyikébe tévedsz be bármelyik vidéki városban (a fővárosiakban azért nagyobb kínálat és tér révén nem feltétlenül), mindenhol kategóriák szerint vannak a könyvek osztályozva, ami rendjén is van. Minden évben szembesülök ugyanakkor azzal, hogy nincs természettudományi részleg. Tudjuk: matematika, fizika, kémia, földrajz, biológia. A földrajz kapcsán esetleg útikönyvek és térképekkel, a fizika esetében Tesla-önéletrajzzal lehet találkozni. Van ugyanakkor vallás, ezotéria és minden más népbutító hülyeség tonnaszám, beleértve az önsegélyező megmondóember-nímandokra fecsérelt papírokig.
Természettudomány, főleg elméleti: alig, itt-ott. Persze ez az iskolarendszerből is kiszorításra lelt már, hiszen aki kritikai gondolkodásra képes, az veszélyes. Az ufós-horoszkópos bigott idióta tömeg viszont könnyen vezethető. Miért is? Aki a nem létező természetfelettire hárítja a cselekvéseinek felelősségét: egészen egyszerűen gyáva. Sűrítve valahogy így néznek ki a kifogások: „Jaj, nem tudok most kiállni a jogaimért, mert a Hold aszcendensben van a kiskutyám seggével és különben is temploma kell mennem, mert legközelebb kinéznek maguk közül a többi képmutatók és még a végén nekem kéne felvállalni a saját tetteim következményeit…”
Hát megérdemeljük a sorsunkat, nem ér visítani… Szívesen átalakítanám a mondást így: „hinni a templomban sem kell” – magunkért és környezetünkért vagyunk felelősek. És bármennyire kényelmes álláspont a félelemből építkező vallások által kínált mentsvár: nem tartható.
A lopás, a fejlesztési források ellopása sem menthető semmivel, még akkor sem, ha az érintett szolganemzet elég tunya és buta. Fel sem fogható, helyi és országos szinteken mennyi forrás sikkad el csak azért, mert a képmutatás hitvány fáklyavivői ezeket a birkákat tudják vezetni!
El kellene gondolkodni a természettudományok által szorgalmazott kritikai gondolkodás szélesebb körben való terjesztésén. Elsőként legalább családi körben. Hogy ne lehessen annyit lopni a közösből. „Béláim, gondolkozzunk!”
