Egy ember aktív életperiódusának kb. 15%-a a hat év. Azt mondják, legalább hét évente váltani kell, hogy ne tunyuljunk el. Ez jót tesz a kapcsolatrendszernek, üdítő kitörést jelent a taposómalomból.
Ugyanakkor megéri kicsit számot is vetni ennyi idő elmúltával…
Azt hiszem, nem kell szégyenkeznem… Ennek megfelelően boldog is vagyok. Hat év alatt sikerült két önkormányzati céget kimenteni a csődhelyzetből. Jelen helyzetben, úgy gondolom, ez is nagy fegyvertény. Újraszervezni két cég teljes működését, úgy, hogy a pénzügyeket sikerült rendben tartani, s nagyot sem hibázni.
Az ipari parkból technológiai parkot csináltunk. Elfogytak a beruházási telkek. A távozásomkor hat építkezés zajlott a parkban. Évente több tucatnyi munkahelyfejlesztésben volt részünk, több tízmillió forintnyi munkát szerveztünk értékláncok révén a helyi cégeknek. Ha igényt tartottak a szakmai véleményünkre, elmondtuk. Országos szervezetek munkájában vettünk részt, bekerültünk a nemzetközi körforgásba, s az Állami Számvevőszék sem talált nálunk hibát. Miniszteri elismerés volt a technológiai parkká minősítés. A hat év végső gyümölcse, hogy a pekingi Zhongguancun Software Park (e: Zongguangszün Szoftver Park) akart partnerségre lépni velünk – így Peking és Dunaújváros között keletkezett önkormányzati-félállami cégek között kapcsolat. Szerződés aláírva. Remélem, az utódom élni tud majd a megteremtett lehetőségekkel.
A problémásabbik cég új működési hátteret kapott, annak ellenére, hogy Damoklész kardja jelen volt a cég felett. De az új feladatok, vízkezelés új engedélyeket kapott, a partnerségek révén ezt finanszírozni is lehetett, s a patakok medrei talán kicsit rendezettebben néznek ki, mint anno. A víz is elfolyik már az utakról, ahol az a mi dolgunk volt. Új szolgáltatói láncokat hoztunk létre, amennyire a lehetőségeink engedték. Természetvédelmi fejlesztésekbe is belefogtunk, ha már lehetett. Ami a cégen múlik vagy múlt, azt megtettük.
Voltaképp kellett már a váltás, érett egy ideje. Talán a tavalyi elhúzódó Lyme-kór kattintott rám valamit. Átértékeltem dolgokat. Sajnos sokat dolgoztam a felsőoktatásban, megszoktam, hogy elég forrás és elég támogatás nélkül kell várat építeni. Mondhatom, mestere vagyok a témának, csak már unom. Tudom nagyon jól, hogy az önkormányzatok ma nincsenek (sincsenek) kedvező helyzetben, ez nyilvánvaló. Ez viszont tényleg az, ami fenntartatatlan. Ha az én személyem bárkit bármiben akadályozott, ezentúl nem fog. Én ezt jól élem meg, remélem, mindenkinek sikerül!
„Legyetek bátorak!” „Ja, és kösz a halakat” J
