Bezárva a szobába, ahová a déli hőségből menekültem – nagyobb agyi kapacitás híján – megnéztem végre részleteiben, látnivaló gyanánt a beharangozott Baross Gábor Vasútfejlesztési Terv. Az egyik szemem sír, a másik meg üveg – szokták volt mondani ironikusan.
A tervből a feltételezett jó szándék mellett egy biztosan elmondható: nem hozott semmilyen új elképzelést. Az elképzelések egy része már réges-régen megtervezett, csak fiókba elsüllyesztett; egy része el nem süllyesztett, de meg nem valósított; egy része pedig vágyálom szinten létezett régóta. Emellett még jócskán hiányos is, tehát a gereblyézés kevésbé sikerült.
A tervek egy része ezek mellett szakmailag meghaladott – lásd a Budapestre bevitt vasúti teherforgalmi bővítést – ez amúgy a miniszter személyes liblingprojektje (BVS); egy része teljesen hiányzik: ilyen a V0- elképzelés, amelyért sokan sokáig küzdöttek, s most láthatóan ez került a szemétkosárba, pedig ez a főváros és a vidék érdeke is lenne. Aki nem ismerné, a „vénulla” a fővárost nagy ívben elkerülő, elsősorban teherforgalmi vasútvonal lenne, mely részben a már meglévő vonalakon haladva végre összekötné a vidék két legjelentősebb vasútállomását, Székesfehérvárat és Szolnokot. Ez a vasútvonal jó 150 éve hiányzik, s mivel nincsen, ezért minden vasútforgalomnak érintenie kell a fővárost, ami persze nagyfokú leterheltséget okoz azon az egy nyomorult Duna-hídon, melyen a teherforgalom valószínűleg több, mint 95%-a zajlik. Ezen kívül vasúti híd ugyanis a Dunán, alig van, csak az Északi összekötő a fővárosban, és a Türr István Baján.
Biztos, hogy erre az egy hídra kell még ráterelni kamionszállító vonatokat is?

Amit a terv összeszed, persze önmagában nem rossz, csak „kissé” nagyképű dolog a „A magyar vasút második aranykora” elnevezéssel illetni azt, ami alapjaiban nem változik meg, csak esetleg nem lopják el és nem csoportosítják másra a fejlesztésre szánt összegeket. A terv elemei fontosak amúgy s nagy hiba, hogy hagyták ezt a listát felhalmozódni pusztán önös érdekekből. Csak éppen lehetne ennél több is, valami korszerű, újszerű, egyszerű.
Értem, hogy nincs pénz, de sok apróság még elfért volna, ami nem sok milliárd, de látványos.
Nekem mondjuk, evidensnek tűnne a rétszilasi deltavágány visszaépítése, hogy Sárbogárdról Dunaújvárosba pendlizzen legalább egy BZ-motorkocsi, hogy a Pécs-Dunaújváros forgalmat segítse, s emellett életet leheljen a leszakadó Dél-fejéri falvakba.
Vagy újraindítani a Mátészalka és Nagykároly közötti összeköttetést. Vagy újragondolni, hogy Veszprém-Balatonfüred között nem lehetne mégis megvalósítani a tram-train-t? Mi van a szegedi vasúti híddal, amit majd 80 év alatt sem sikerült újraépíteni?
Félreértés ne essék: értem és támogatom ezt a programot, de kevésnek tartom. Lehetne egy kicsit kreatívabb, frissebb dolog annál, minthogy összegereblyézzük azt, ami épp van, és azt sem mind. Én esküszöm, azt hittem, hogy ennél produktívabb a friss kormány, hogy a lendület nem csak a politikára, de a szakmákra is vonatkozik.
De, mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. 🙂



