Egy város közlekedésének megtervezése mindig bonyolult. Már csak azért is, mert a város sem állandó, folyamatosan változik, meg-megújul. Új munkahelyek és új lakónegyedek az új közlekedési szokásokat hozzák el a városlakók számára.
Ez nem gond, de a megfelelő rugalmassággal kell eljárni, s hacsak lehet, alkalmazkodni kell a kihívásokhoz és az indokolt új igényekhez. Nem lehet egy-egy „véleményhullámra” felülve változtatni a közlekedési struktúrán, mert annak mindig sokkal nagyobb gond az eredménye. Dunaújvárosban ilyen gond volt a fizetőparkolás bevezetése majd politikai nyomásra villámgyors megszüntetése, annak ellenére, hogy az alacsony díjak (ha jól emlékszem 50-100 forint volt anno egy óra) igazából forgalomszabályozási célt szolgáltak. Nem baj, így ingyen van a parkolás a belvárosban, csak éppen nem lehetséges…
Újabb tétel lett – szintén bő évtizede már – a kertvárosi körforgalom ügye, ami egy lámpás kereszteződést váltott ki. Már a kezdet kezdetén tudható volt egy kanyarodósáv szükségességének indokoltsága – anno nem volt rá műszaki megoldás. Ma sincs, mert elfér és mégsem fér el. De ha tudható volt, hogy annak hiányában időszaki káoszokat okoz majd, akkor miért kellett megépíteni? Csodára várva, hogy majd lesz műszaki megoldás? Itt alighanem vissza kellene állni a lámpás-kanyarodósávos megoldásra, az anno jól működött.
És, ha már körforgalom, itt az aktuális probléma, a Kandó tér. Amikor sok éve elképzelték ide a két körforgalmat, akkor csak két dolog nem volt a mai állapotokhoz képest: ütemes vasúti menetrend és jóval több vasúton a fővárosba ingázó. Időközben megépült még egy pár körforgalom (némelyik elég idétlen és értelmetlen helyen – ld. Park Center), így, ha az eredeti terveknek és a pár éve megszerzett forrásnak köszönhetően megépül (hiszen a projektben ez lett leírva), akkor Nagyvenyim felől a városba érkezvén egymás után 7 (!) körforgalmat 4 (!) lámpás kereszteződés követ szoros egymásutánban. Ja, és a vasútállomáson egy darabbal nem fér majd el több ingázók által letett autó.
Ez amúgy részben a pályázati rendszerekből adódó rugalmatlanság, részben pedig a képzelőerő hiánya is.
Megoldható ugyanis az egyenlet, csak másképpen. A Kandó tér egyirányúsításával és a két körforgalom („kutyacsont”-alakban történő) egybekapcsolásával sok előny lenne kovácsolható: egyrészt nem 7, „csak” 6 körforgalomról lehetne beszélni. Másrészt, a Kandó tér felhagyott (visszirányú) egy félköríves sávjában rengeteg parkolóhely volna halszálkásan kialakítható az ingázó forgalom számára. Végül, mivel az eredeti két körforgalomba kettővel kevesebb bemenet vezet, ezért a balesetek is mérsékelhetőek lennének.
Egyébként a Venyimi út és a régi 6-os főközlekedési út vasúti aluljárós kereszteződése is a kutyacsontos kettős-körforgalommal lenne biztosíthatóbb, mivel itt ugye bár elvileg 70 km/h a megengedett, de a „hatoson” való száguldozás mindennapos.
Mindig túl lehet lépni egy rossz terven a megvalósítás végéig. Át lehetne gondolni…
