Vasárnapi visszatekintés
Amikor az utcán az ember jártában-keltében sétál, még akkor sem feltétlenül lát, csak néz. Nem feltétlenül néz, csak nyitva van a szeme. Pedig érdemes néha látni is.
A héten több olyan dolgot láttam, ami meggyönyörködtetett egy-egy pillanatra. Nem azért, mert mindenáron szép vagy pozitív, hanem, mert mond, tanít valamit. És ez jó. Felnézni egy szokatlan szemszögből egy épületre s észrevenni valamit, ami egy letűnt korra emlékeztet. Letűnt, de nem elmúlt, hiszen emléke velünk él – valamilyen manifesztáció formájában. Ez az örökség. És mivel leggyakrabban észre sem vesszük: láthatatlan örökség.
Volt még nagyon régen a tévében egy műsor, Ráday Mihály vezette (Unokáink sem fogják látni), mely a pusztuló budapesti örökségre hívta fel a figyelmet. Mivel tobzódik a fogyasztási „kultúra”, így nem csoda, hogy ez már nincs. Ráday Mihály sincs pár éve. Amikor ment, nem néztem a sorozatot, pár epizódot láttam csak: ma már sajnálom. Persze gyerekként hogyan is érthettem meg volna? Nem én voltam a célközönség.
Aztán később, már örökségmenedzsment szakos egyetemi hallgatóként (volt ilyen is ám!), sok minden leesett… Hogy ami elmúlt, tanít minket, magával az elmúlásával is. Sőt, néha az elmúlás, annak hogyanja-mikéntje fontosabb, mint a lét. Mert ez ad tanácsot arra, hogy mit és hogyan ne kellene még egyszer csinálni.
Persze, egy-egy nagyobb alkotás önmagában hurcolja megsemmisülését, mert nincs, aki/ami a nagy örökséget tovább magával cipelné. Mert az örökség gondozása egyrészt teher, másrészt felelősség. És ez a világ nem nagyon szeret saját individualizmusában tobzódva felelősséget vállalni.
Így maradnak az elmúlt, nyomot hagyó csodák, amelyekre érdemes felfigyelni. Tegnapelőtt egy kivágott fa egy megmaradt emléktáblával, tegnap egy régi iskola kerítésére fűzött régóta használaton kívüli fogas, ma egy épület magasban lévő díszhomlokzata. Belegondolhatunk, ki mikor készítette, mi célt szolgált, mi maradt meg a fa gyökeréből, a gyerekzsivajból, a kőművesmester más munkáiból. És gyönyörködni lehet benne. Mert ez jó.
