Intró
Vasárnap van, két nappal a szokásos péntek után. Nem volt kedvem autózni plusz hatvan kilométert csak az illusztrációkért, mert a cikk fejben már megvolt. Meg nem is lett volna fenntartható csak ezért kiböfögtetni az autóból pár liter égetett üzemanyagot, lévén, tudtam: szombaton úgyis járok arra. Úgyhogy a mai poszt vasárnapi poszt.
Harmadik rész
Az ország szégyen-minőségdíjas 52-es út 47-es kilométerénél érdemes megállni szörnyülködni egy sort. Iparterület a tényleges semmiben, a sarkon balra (Kecskemét felé: szó szerint), a sarkon jobbra kilométerekre Solt-Tételhalom, húsz házzal, arrébb egy másik rettenetes állapotú úton.
Szóval balra. Bekerített iparterület, kerítés, feltáró út, működőképes közvilágítás. Üres. Nagyon üres. Meglepődnék, ha valaki valamilyen okból – mondjuk az elkövetkezendő húsz évben – odatenné a garast és beköltözne. Szokásos fehér-kék tábla, amit az enyészet is unalomból kezdett ki.
A terület épeszű ember számára megközelíthetetlen. Ugyanis az egy dolog, hogy mindenféle lakott helytől kilométerekre van, a soha meg nem épülő solti elkerülő út egyszeri szomszédságában. Az elkerülő ugyan leírva sokszor szerepel Solt város ITS-ében (Integrált településfejlesztési Stratégia), de a megvalósítás nem a városon múlik. Az, hogy valaki elhitte az abban leírtakat, elég nagy botorságra vall: a vágyvezérelt gondolkodás tipikus esete. Az tehát, hogy kisvároson – finoman szólva – kívül helyezek el egy iparterületet, eleve kérdéseket vet fel, hiszen hogy megy oda a munkaerő, stb., stb.
Az igazi barbatrükk, hogy a területnek NINCSEN BAMMEG lehajtója! A bekerített, kivilágítható és leaszfaltozott úttal feltárt terület földúton át (!) közelíthető meg!!! Én még ilyet negyedszázados pályám alatt nem f@stam! Nem fenszi villanyrendőrös körforgalom nincs, semmilyen nincs! Hogy akkor mi a náthás f&szra szórtak egy majdnem félmilliárd forintot? Fene se tudja. Drága volt a 3D-kerítés biztosan. Fordítva nem lenne akkora gond, ha nem a lezárt területig vezetne út – majd a betelepülők megoldják, de hogy addig nincs…
A másik a terület fenntarthatatlansága. Mivel minden városi infrastruktúrától távol vagyunk, ránéztem, hogyan is lehetne odavinni azt. Hát kérem: sehogy. A területtől egy-másfél kilométeres sugarú körben szinte minden irányban valamilyen védett terület van: ex lege védett szikes tó, Natura2000 különleges madárvédelmi terület, az országos ökológiai hálózat ökofolyosójának elemei… A városka felé van olyan terület, amelyik többszörösen védett… Úgyhogy lófax lesz ott, nem ipari infrastruktúra.
Apropó, mi van a vízzel egy szikesen? Hát kérem, azt nem láttam. Mondjuk feltűnt volna, ha egy ipari vízvezetéket a főút mellett kiépítenek a szikes tavon át – ez sok idő, s pláne lehetetlen a fent említett védelem miatti kötelmek miatt. Helyi kutat ugyan lehetne fúrni valószínűleg, bár szerintem ez sem történt meg, mert kútházat nem láttam a területen a minap. Tehát víz az nincs, ami mondjuk eléggé bekorlátozza a végezhetó ipari tevékenységek körét. Viszont ha lenne ipari víz, is gond lenne: hiszen a szennyvizet el is kellene vezetni valahová, gondolom, nem akarnak szikkasztót odatenni kiütött sörösüveggel az oldalában, természetvédelmi területtel körbevéve. Bár ezek után azon sem csodálkoznék igazán… Vagy igazi pusztai tajparaszt-européer módon lajtoskocsi és szippantós autó lesz befogva napi nyolcszázhúsz körrel?
Mérleg: kerítés, feltáró út és áram van. Megközelíthetőség, munkaerő, ipari víz és csatorna nincs. Értelem sincs, elköltött félmilliárd van.
Kiszámoltam, ha szabálysértési pénzbírságként kellene „leülni” ezt, és nem bűncselekményként, több, mint 180 év járna valaki(k)nek ezért a mutatványért, a napi 6.500.- forintos tétellel számolva. És persze ezért sem fog senki ülni… Se igénylő, se döntéshozó, se politikus. Boldog karácsonyt nekik, hogy a lábuk száradna el!
A Rosszterv #1 itt érhető el (ugyanaz a megye, teszem hozzá…):
