Véletlenül úgy alakult, hogy idei pihenésünk rokonlátogatásokkal fűszerezve csupa „csinált városban” (©Szirmai Viktória – ld. alul jegyzetek) folyt, bár ez nem volt tudatos tervezés eredménye, s én is csak utóbb jöttem rá.
Az ember mindig épített magának lakóhelyet – védelemül. Az már a természeti adottságokból fakad, hogy a hajlék mennyire bonyolult, komplex és időtálló. A kedvező éghajlatú területeken szinte egy gyorsan felépíthető sátorszerű valami is megteszi az év során. A településeket ugyanakkor több módon is csoportosíthatjuk, például szerepkör vagy funkció, esetleg méret vagy alaprajz szerint. Egy település ugyanakkor vagy állandó lakhatást biztosít, vagy csak időszakit.
Egy település „kinőhet” a semmiből, de telepítése lehet tudatos tervezői döntés eredménye is. Az, hogy később egy város fejlődhet önmaga súlyánál fogva, vagy fejlődése lehet tudatosan tervezett, már egy másik kérdés.
A magam részéről én úgy vélem, egy településnek is van „életciklusa” – települések születnek és pusztulnak el, van egy vagy több fénykoruk, nincs ebben semmi meglepő. Ugyanakkor érdemes belegondolni abba, hogy az ember természetátalakító „munkája” (ma már jóval inkább rombolása) mennyire volt képes nyomot hagyni a településekkel a térben. Természetesen, az iparosodás előtti világ egészen más volt ebből a szempontból, mint az azutáni, pláne összevetve a mai állapotokkal – a régészet is ezt bizonyítja.
A középkor végéig a külső veszély elleni védekezés szabta meg a települések – kiváltképp a városok – küllemét. Olyannyira, hogy a XVI. század végén is komplex városokat építettek erre a célra – ilyen a mai Palmanova is (ld. wikipedia). A védelmi szerep mára idejétmúlttá vált, de a városka katonai öröksége máig érezhető.
A települések fenntarthatósága annál nagyobb (ma is), hogy a város vagy község minél jobban beillik a környezetébe és minél nagyobb lesz ezáltal a válságtűrése. Jöhet természeti csapás vagy háború – a településnek vagy megmaradni, vagy pusztulni kell. Előbbire a természettel való nagyobb harmónia esetében van lehetőség.
Ma már nyilván nem elsősorban katonai-védelmi szerepkörben születnek települések – bár alig több, mint 70 éves városom esetében is volt ilyen telepítési tényező, bár hasonló súllyal a természeti szükségleteket is figyelembe vették – hanem jobbára az idegenforgalom fejlesztése. De míg akár pár évtizeddel korábban is a tömegturizmus megelégedett a jobbára meglévő attrakciós lehetőségek mellé turistagyárak telepítésével (pl.: Lido di Jesolo – parton fekvő turizmus) vagy a meglévő természeti környezetre építő attrakcióépítéssel (pl.: Alpiaz/Montecampione – síturizmus), mára teljesen elrugaszkodott a valóságtól. Ezt mutatják az Öböl-menti országok korábbi kétségbeesett próbálkozásai az olaj utáni világra való felkészüléssel. Ilyen a sci-fi-bolond gyilkos szaúdi trónörökös képzelgése is.
Ez utóbbiak gondolatkísérletnek amúgy kiválóak, de voltaképpen azok a szovjet típusú földrajzi nihilizmus iskolapéldái. Annak jelei, hogy a tér adott helyén túl sok szabad pénzeszköz áll rendelkezésre. Ehhez társul egy megalomán elme gondolata.
Félre ne értsük: újvárosok mindig is voltak és lesznek, s újabbak is születnek. Ehhez mindig kell egy nagy ívű gondolat vagy eszme. Még ezzel sincsen baj. A gond, hogy a mai technológiánkkal beképzelten azt gondolhatjuk, mint anno a homo szovjeticus, hogy a kor fejlettségi szintje már elég a természet semmibe vételéhez.
Amiben a szaúdi terv újat hoz, az az arab fejlesztések sajátossága: itt a fejlesztési igény semmibevétele is megtörténik: azaz a tervek nem csak, hogy nem veszik figyelembe a természeti környezetet, de valójában azt sem alapozzák meg, hogy egy ilyen komplexumra valójában szükség van-e.
Palmanováról és Neomról itt olvashatsz:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Palmanova
A „csinált városokról” pedig itt az eredeti könyv:
https://mandadb.hu/tetel/412345/Csinalt_varosok
Címkép:
A kilátás Montecampionéban
