Megtörtént eset nyomán
X-ben, a vidéki kisvárosban a településközponton túl két szegénytelep volt, s összesen három iskola. Az egyik, telepi iskola vegyes etnikumú diáksággal és egy konyhával-étkezővel volt felszerelve, amely alapot nyújtott a vegyes közösség életéhez: rendezvényeket és családi eseményeket egyaránt tartottak itt. Nem voltak nemzetiségi vagy más problémák, a családok összejártak, valódi iskolai közösség volt.
Igen ám, de a szélsőjobbos akkori polgármester bezáratta a konyhát-étkezőt. S a gondok elkezdődtek. Nem lévén a telepen más közösségi tér, a közösség elkezdett felbomlani. A jobb módú diákok pedig hiányolták a megszokott közösséget és életet, így ők szépen lassan átszivárogtak a település központi részén fekvő iskolába, ahol ez a kérdés nem volt kérdés. Létrejött hát az iskolából „természetes úton” egy szegregált iskola a városka szélén, konyha híján és más korlátozott infrastruktúrával.
Jöttek is a jogvédők: micsoda dolog egy szegregált iskola? Igen ám, de itt nem gerjesztett szegregációról van szó. Vagy mégis? A közben lecserélt városvezető helyét új mameluk vette át, de ez a helyzeten nem sokat változtatott. Sőt! Bezárták hát a szegregátum suliját, s járhattak be az iskolások sokan gyalog, de mégiscsak újra egyesítve az osztályokat, immár a településközponti iskolában.
A településközponti iskolához jó három kilométert kell gyalogolni, ami ugyan nem tűnik vészesnek – csakhát, az út egy másodrendű főútvonalon vezet. És közben minden kisdiák görnyed a táska alatt, nem csak dalolva sétál.
Ismét jöttek a jogvédők: Hát hogyan lehet a főútvonalon gyalogoltatni a gyerekeket? A kérdés megint jogos volt, de a település és annak költségvetése nem engedhette meg magának, hogy több busznyi iskolajáratot indítsanak napjában kétszer. Mert ugye gázolaj, sofőrök, pihenőidők, járulékok, ÁFA, ezernyi teher és adminisztráció.
Az állam nem segít, így a felvetett jogos kérdésekre megintcsak rossz válasz érkezik: nincs érdemi megoldás.
A pofátlan megoldás ezután érkezik attól, akitől a legkevésbé várnánk: az eredeti „jogvédők” (akik bezáratták az immár szegregált iskolát), immár átvennék alapítványi formában a teljes intézmény működtetését. Konyhával-étkezővel persze.
Prológus
Amikor egy gonosz szándékú településvezetői székbe jutott majom kicsinyességében végig sem gondolja, hogy évtizedes károkat okoz, akkor ilyen esetek történnek. Felelősségre vonás vagy etikai kérdés fel sem merül.
A kiváros a fenti folyamat bő dekádja alatt mindenféle színű vezetést kipróbált: szélsőjobbost, kormánypártit, ellenzékit. Mindenki inkompetens volt. Mindenki megbukott. Most vállalkozói civil városvezetés van, valódi lokálpatrióták. Végre, mondhatnánk, ha nem lenne ez már borzasztó későn az emberi (gyermeki) sorsok szempontjából…
A címkép forrása: https://atlo.team/magyarorszagnemzetisegiterkepe/ (részlet)
