Mostanában a botrányok és a propaganda által működtetett választási gyűlöletkeltő pszichózis miatt elsikkadni látszik egy hírcsomag, ami sokkal nagyobb hatással van ránk, mint gondolnánk. Szuperintelligencia néven illetik az általános mesterséges intelligenciát, pedig valószínűleg az emberiség sírásója lesz.
A rohamléptékben terjedő gépi gondolkodó, ha úgy tetszik mesterséges intelligencia-megoldások és alkalmazások bizonyos szempontból segíthetnek. Az információsnak tűnő káoszban, amiket a közösségi média szabadított ránk (vö. Hadházi László: „régen csak otthon tudták, hogy hülye vagy…”) kiutat kínált ebből. Tudományos publikációkhoz születtek app-ok, melyek a mások által működtetett publikációs kényszer (vö: a Hans Peter Beck-Bernholdt és Hans-Hermann Dubben által írt „A tojást rakó kutya” c. könyvvel) zűrzavarában igyekeznek rendet vágni.
Mi, emberek hülyék vagyunk. Mert jólesik. Generálunk egy problémát, ami úgy oldunk meg, hogy generálunk egy másikat, nagyobbat. Aztán észre sem vesszük, hogy egyre nagyobb lavinát okozunk azzal, hogy ezt az ördögi kört működtetjük, csak azért, mert megtehetjük. Fasza.
És teremtette az Úr az internetet. És látja vala, hogy az jó. És teremtette az elektronikus levelezést és látja vala, hogy az jó. És teremtette vala az amputált néger törpe pornót, a fészbúkot, az RFID-chipet, meg az arcfelismerő rendszereket. Jött a mesterséges intelligencia, vele a totális ellenőrzés. És nem csak annak lehetősége. 1984. Hurrá.
Mikor vesszük már észre, hogy saját magunkat dehumanizáljuk? Hogy egyre kevesebbek vagyunk csak azért, mert úgy gondoljuk, amit megtehetünk, azt meg is kell tennünk. Hol vannak a határok? Ma már úgy látszik, sehol. A vicces, hogy attól, hogy meg tudunk valamit tenni és meg is tesszük, qrva okosnak képzeljük magunkat. Olyan, mint egy igazi pesti vicc. Röhögsz rajta, de belül a szád széle lefelé hajlik.
Nem a fejlesztés ellen vagyok. Csak ez nem fejlődés. A fejlesztésnek nem l’art pour l’art haszna van – valami társadalmi jóra vezet. Tudom, a fejlesztés a szakmám. De ez nem vezet fejlődésre, mert a társadalmi jó okozása helyett önkéntes birkákká tesszük vele magunkat – ami nem túl emberi. Maradok névtelen luddita hát, próbálván kiszakadni ebből az őrült spirálból, amennyire lehet. Őrültség? Lehet. De nem kevésbé őrültség, mint fedezettel és a valóságban nem létező kódszámsorokat értékként elfogadni.
Kurzweil 20 éve tényleg megjósolta. Már akkor is ijesztő volt. Basszus.
ui. a borítókép mesterséges intelligenciával készült…
