Az okokról
Majd’ nyolc hónapnyi szünet volt. Nem lett kevesebb területfejlesztési probléma a múltban vagy a jelenben. Nem lett kevesebb a sötétség. Egyszerű kihagyás, blackout volt, mert bár sokan olvastak, de valahogy nem éreztem a „csí-t”: túl sok probléma őrölte fel mindennapjaimat. Egyfajta kiégés is volt ez a szünet, hányattatás a megbecsültség s ennek következtében a motiváció hiányának tengerén.
Ezért hát újra iskolapad(ok)ba ültem, hogy modern Münchhausen-ként a hajamnál fogva kirángassam magam ebből. Két, a geográfiához távolközeli szakterületen, a jog és mezőgazdaság területén érzem fejlesztendőnek szaktudásomat. Nem leszek szakjogász, még kevésbé növényorvos, de tanulni kell: nekem ez a saját drogom – nem ártalmas, és csak pár kínos mellékhatása van. Mi leszek, ha nagy leszek? Akasztott ember is talán, majd meglátjuk, sikerül-e.
Mindeközben az idei év ráadásul fájdalmasan indult és folytatódott a kis- és középvállalkozások számára is: nem mindenki, de a kisvállalkozások legalább 80%-a küzd az életben maradásért. Próbálok nekik segíteni, amit lehet. Ahogy látom, szinte csak a javító vállalkozások mennek nagyon: tipikusan a gazdasági szegénység jele: nem beruházunk, csak foltozunk. Elvándorlás, a szakmai tudás és készségek csökkenése sújtja a makrogazdaság nehézségein túl a cégeket, főként, annak a legnehezebben kormányozható alsóbb szegmenseit.
De mindig újra lehet s kell indulni: fel kell tápászkodni, lerázni a bénító rabigát. Valakinek szót kell emelni a múlt s a jelen látott-hallott elszúrásaiért, hogy mások tanulhassanak belőle. Így megújult motivációval megy tovább (újra) a blog, benne sok új tapasztalással.
Az elmúlt egy évben – pont a fenti okok miatt – etikával kezdtem foglalkozni a szabad időmben, elméleti szinten. A terület- és településfejlesztés etikájával. A tervezés multiplikációs hatásainak sorsszerűségével. A növekedés korlátjainak kérdéskörével. A korlátolt politikusok felelősségével, érzéketlen sutyerákságával (mondjak példákat? – vö. „rossz helyen dolgozol”). A társadalmi határok minden szintű általános megsértésével. A történelem nagy társadalmi vívmányainak pusztulásával.
Jobbára erről fognak szólni a cikkek, terület- és településfejlesztési kontextusban. Mert nem látom, hogy más eredményre mi vezetne: így kiírom hát magamból hetente!
Jó újra Veletek! 😊
Címkép: DrHZs a Ludwig-múzeumban (Múzeumok éjszakája, 2025.)
