/Eredeti cím: Rettegés/
Pár napja eszem magam, bár nem kéne. 2006-ban megmondtuk, hogy el fog ez következni és előre fel kellene készülni rá. Sanyi a barátom, tapasztalt, szakmabeli. Senki nem hallgatta meg sem Sanyit, sem engem. És gondolom, mindenki nyugodtan alszik, aki eddig eljuttatta a folyamatokat. Várhatóan ma már karnyújtásnyira van ugyanis a gyárbezárás. Pitiáner és kisstílű bosszúk miatt. Emberi hülyeség és mérhetetlen kapzsiság miatt.
No, de vegyük sorjában. A vas- és acélpiac hektikus változásaira lehet is fogni a dolgot, meg nem is. A történet szempontjából ez voltaképpen lényegtelen. A kérdés már a hogyan tovább. Lenne. Erre – ma már – nem lehet válaszolni, de másfél évtizede még lehetett (volna). Akkor Sanyival környezettechnológiai ipart álmodtunk az akkor hat és fél évtizedes környezetterhelés helyszínére – ott ugyanis már majdnem mindegy, mit csinálunk: egy vasmű területe ésszerű költségekből nem rekultiválható.
Elvileg kimondja a törvény, hogy minden környezetpusztító tevékenység felhagyásával együtt a környezeti ártalmakat minél teljesebb módon el kell tüntetni. Itt erre esély sincs, sosem lesz rá pénz. Csepel galvániszapja is harminc év után került eltakarításra a helyszínről, végül 2008-ban. Persze nem messze, csak távolabb a főváros peremétől, hogy a sajtó ne lássa: épp Dunaújvárosba. De innen majd hová lesz bármi a Vasmű után? Ez egyébként az emberi erőforrások és a nemzeti vagyon elherdálása.
Eközben, Európa környezetvédelmi szempontból várhatóan legveszélyesebb (környezettechnológiai) üzemeit Magyarországon telepítik, egyet történetesen nem messze, csak épp feljebb a folyó mentén: Iváncsán. Termőterület helyére, jó fekete föld helyére. Amit nem lehet majd pótolni, de legalább óriási veszélyt hordoz majd. Egyébként e gyártelepítés pedig a nem megújuló nemzeti vagyon elherdálása.
Létrejön hát egy hatalmas új szennyező forrás, közben magára marad egy régi hatalmas. A munkások meg majd bejárnak a városból a faluba (micsoda bizarr kifordult világ!), bár ezzel is tovább terhelik környezetünket. Azt a fejéri környezetet, ami eddig is végletesen tele volt iparral s kontaminációval…
Véletlen időzítés? Rosszul kijött lépések az időben? Alig hihető. Kell az új gyárnak az új munkáskéz, hisz így kapva kapnak majd, hogy dolgozzanak, mert ha nem dolgoznak, nem maradna semmijük. Így lesz az olvasó munkásból kiszolgáltatott zsellér-rabszolga.
Mert miért is kellene megmenteni, ami már meglévő érték? Ja, egy amúgy is a nagyvezír által büntetendő város népe legalább rabszolgává lesz a haverok földjén. Közben meg észre sem veszik, hogy mindenki hülyén asszisztált ehhez másfél évtized alatt. Lássuk be, a gyármentés sokaknak nem érdeke.
Vádolok és rettegek.
Vádolom azokat a helyi politikusokat, akik 2008-ban kerültek itt hatalomra – ártó szándékkal kevert dilettantizmusukért. Mégpedig eredményében ez vezetett mára egyes munkahelyteremtő beruházások dokumentált elvesztésétől a döntéshozói impotencián keresztül a város az állami politikai maffia általi mai kicsinyes leszámolásáig. 13 évnyi uralmuk és maffiaelvtársaik jelen uralma pusztító mérleget hagy a városon.
Ezzel együtt területfejlesztő szakgeográfusként pedig rettegek, hogy egyszer valamikor véletlen vétek szakmailag olyan hibát, mint amit mások pillanatnyi anyagi haszonszerzés miatt szakmányban követnek el, nem nézve sem istent (természetet), sem embert. Én nem aludnék többet nyugodtan. Ők teszik.
Megint picit rövidebb lesz az életünk, bár sokak szerint nincs itt semmi látnivaló, haladjunk tovább! Világ proletárjai, ébredjetek fel!
