Pár éve nagy médiahájp volt a „szuperállampapír” megszületéséről, mely az akkori piaci hozam feletti kamatot biztosított, 10 éves fix futamidőre. Akkor gondoltam rá először, hogy felpörgetik az inflációt. Nem tervezetten ugyan, de jöttek utána a világjárvány miatti lezárások, gazdasági visszaesés, de az infláció még nem pörgött fel. Azt hittem, talán tévedtem.
Közben az EU, aki ugye a fejlesztési források tulajdonosaként egyre inkább elunta a magyar fél packázásait és hintapolitikáját. Ezért jegelte a 2021-2027 közötti közösségi költségvetési időszak fejlesztési forrásait kishazánkra nézve. Ez ugye az első pillanatra azért nem tűnt aggasztónak, mert van ez N+2 szabály az EU-ban, melyek szerint a forrásokat a lekötéstől számított két éven belül kell elkölteni, azaz, a ’14-20-as időszak forrásai eddig kitartottak (2022). Nomármost, ekkorra megjött az orosz-ukrán háború, melyben újabb, a közösség érdekét sértő oldalazó lavírozási kísérletet láthatunk/láthattunk Pocakdurci és Vlagyimír duettjében.
No itt fogyott el a cérna. Nincs pénz. És egy darabig nem is lesz, s bár a kormány mindig fél évvel tologatja a források beérkezésének (felszabadításának) várható idejét – most éppen ’23 november-december. Valójában esélyt sem látok arra (ha magyar álláspont nem változik gyökeresen), hogy belátható időn belül megérkezzenek a fejlesztéspolitikai irányú pénzügyi eszközök 95-97%-át jelentő források.
Üres a kamra, most jön hát a morzsaparti, mivel ugye a klientúrákat etetni-ruházni kell, mert anélkül minden gengszer-rendszer összeomlik. A morzsaparti gyakorlatilag a lakosság közvetlen pénzügyi eszközeinek ügyes elzabrálását jelenti.
A korábban elhappolt nyugdíjpénztári vagyon nem érdekelt sokakat Pató Pál úr országában („Hun van az még…?”), még örült is a sok balga a guruló forintoknak. Ez viszont már a saját magánvagyonok amortizálása. A Pintér-huszárok folyamatos közúti akciózása és egyre piszlicsárébb ügyekben kiszabott bírságai, a megítélt banki hitelek hirtelen feltételmódosításai, a megtakarítások hirtelen jött különadóztatása, mind ezt mutatják. De örüljünk a „rezsivédelemnek” és a kormány áldásos tevékenységének, mert majd jól megvédenek minket! Mindentől is!
A vagyongazdálkodás terén is anomáliák vannak: „felváráslásokkal” bankholdingot hoztak létre, hogy a vagyonokat lássák. Telekomcéget „vettek” hogy a több „információ érdekében”. Vagy épp haveri alapítványokba terelték a nagy múltú magyar egyetemeket (ld. a korábbi írást itt). Közben vadul zajlik az államosítás: nemrég a víziközmű-vagyon, most épp a védőnői szolgálatok vannak a soron. Ez ugyan nem fejlesztés, de „legalább valami történik”.
Zavar van, nem kicsi. Mindeközben már nyíltan a „zilletékeselvtárs” vallja be: „Nem az adóbevételek növelése a cél, kit érdekel, mennyit szedünk be?!” – azaz miközben az ország pusztul, a klientúra köszöni, jól van; a sarc pedig már maga a cél.
(Címkép: miniszter, még szabadlábon)
